Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
480 CIEGER ANDRÁS mely azért mutatja azt is, hogy ebben a kérdésben egyébként is jelentős volt a kormánypárt megosztottsága (eredetileg a Deák-párt többsége az ellenzékkel szemben meghaladta a száz főt).6 1 Ezt követően a csoport magatartására a kivárás (egyfajta negatív semlegesség) volt a jellemző. A zömmel pénzügyi kérdésekben a csoport közel fele tartózkodott a szavazástól, néhány fő a kormány ellen szavazott (leggyakrabban Földváry Miklós és Máriássy Béla), és csak a többiek támogatták a kormányt. Több adatunk is van arra, hogy a csoport tagjai tudatosan maradtak távol a voksolástól, azaz amikor a név szerinti szavazásra került a sor, felálltak és kivonultak a teremből (pl. 1874 májusában és júliusában).6 2 Lónyay Menyhért a húszból mindössze négy név szerinti szavazáson vett részt (ám ekkor a kormány mellett szavazott). A leghatározottabb kormányellenes fellépés egyébként a csoport részéről még 1874. február 3-án következett be. Ekkor a Magyar Keleti Vasút függő adóssagának a rendezéséről szóló törvényjavaslat felett tartott szavazás alkalmával 25-en a Szlávy kabinet javaslata ellen voksoltak, 26-an — Lónyay javaslatára — távol maradtak és csupán 36 fő szavazott a tervezet mellett. A kormánnyal szembeni megfogyatkozott bizalmat jól jelzi, hogy csak 13 fős többséggel sikerült elfogadni ezt a Szlávynak oly fontos törvényt (a kormány március folyamán be is adta lemondását).6 3 Az eddig elmondottakból azonban az is világosan látszik, hogy egyöntetű (vagy közel egyöntetű) fellépésre soha nem került sor részükről és igazából a radikális állásfoglalástól is igyekeztek tartózkodni, inkább távol maradtak a szavazástól, de élesen csak elvétve fordultak szembe a kormánnyal. Végül fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy nem találtunk jelentős különbséget a vacsorapárti képviselők szavazási magatartásában abból a szempontból, hogy kinek milyen megjelölés szerepelt a neve mellett. Jellemző, hogy a vacsorapárt legegységesebb és legnyilvánosabb megmozdulásra a parlamenten kívül került sor: 1875. január 6-án, név- és születésnapján egy küldöttség kereste fel a lakásán Lónyayt és adott át neki egy albumot 79 képviselő fényképével.6 4 A csoport tagjait a sajtó és a kortársak részéről számos sértő bírálat érte: „izgága frondeurök, kik részöket követelik Magyarország tönkretevésében, mind 61 Az 1872-ik évi September l-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, szerk. Nagy Iván. Buda, 1873., 1873. nov. 18. VIII. köt. 49-50. 62 Oláh, i.m. 254., 268. 63 Az 1872-ik évi September l-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója, szerk. Nagy Iván. Buda, 1874, 1874. febr. 3. IX. köt. 183-185. A Magyar Keleti Vasútról bővebben: Pogány Mária: Vállalkozók, mérnökök, munkások a magyar vasútépítés hőskorában (1845-1873) Bp. 1980. 40-59.; Kövér György: „Állam-bank-vasútépítés. A Magyar Keleti Vasút (1868-1873)" In: Magyar Történeti Tanulmányok XIX. Debrecen, 1986. 5-17. Lónyay erre a szavazásra így emlékezett vissza: „midőn már biztos volt a Keleti vasút kérdésben a bukása [Szlávynak], én barátaim kértem fel a megszavazásra, sőt azokat a szavazás elöli kimenetelre, kik meggyőződésük ellen nem akartak szavazni" 25-en mégsem teljesítették Lónyay kérését. Lónyay Menyért naplójegyzetei MTAK Kt. Ms 5306/7. 1875. febr. 15. 64 Reform 1875. jan. 7. 7.sz. Sajnos, sem az album, sem a fényképet küldők listája nem maradt fent. Ennek ellenére gyanítható, hogy az album névsora döntően megegyezik a vacsorapárt 1874. februári névsorával (a létszám azonos, valamint mindkét listát Cséry állította össze). A Pesti Napló információi szerint az albumot először 50 fősre tervezték, de „teljesen független deákpárti körök önkéntes csatlakozása" folytán lett 79 a benne résztvevők száma (1875. jan. 5., 3. sz. esti kiadás)
