Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
478 CIEGER ANDRÁS cikk szerint azoknak a száma, akik hallgatólagosan egyetértenek a vacsorapárt elveivel.5 2 Fontos hangsúlyozni, hogy a vacsorapárttal kapcsolatban formailag nem is igen beszélhetünk pártról (még olyan értelemben sem, mint azt pl. a Balközép vagy a Deák-párt kapcsán tehetjük).53 A csoportnak hivatalos vezetője nem volt, hisz Lónyay sosem vállalta fel nyíltan ezt a szerepet, hivatalos párthelyiséggel sem rendelkeztek, 1873 végéig lényegében a kormánypárt egy frakcióját — „árnyalatát", ahogy ők mondták — alkották, ekkor azonban többen közülük kiléptek a Deák-pártból és vagy csatlakoztak a Ghyczy vezette ún. középpárthoz vagy pártonkívüliként politizáltak tovább (pl. Máriássy, Kemény Gábor, Ottlik Géza). Ettől kezdve tehát az őket összetartó szervezeti keret is megszűnt. Összetartotta őket azonban az informális kapcsolattartás. A Reform ugyanis 1874 februárjában „A vacsorapártból" címmel arról számol be, hogy „azon deákpárti képviselők, kik a társas együttlét s eszmecsere végett minden keddi napon közös vacsorára gyülekezni szoktak, tegnapi összejövetelük alkalmával igen behatóan tanácskoztak a helyzet fólött, s határozatokat is hoztak, melyek elég fontosaknak látszanak arra, hogy róluk a nagy közönség is tudomást vegyen".54 Az újság tehát úgy tudósít a rendezvényről, mint amely már hosszabb ideje rendszeresen megismétlődik, ám ennek korábbi nyomát nem találtuk a lapban.5 5 A Reform ettől kezdve minden héten beszámol a Hungária szállóban (!) megrendezett vacsorákról egészen március közepéig (négy alkalom), ezután azonban megszűnnek a hírek az értekezletekről. Jól látható tehát, hogy a csoport az újabb kormányválság (Szlávy bukása) idején aktivizálta magát. A Bánó József elnökletével megtartott összejöveteleken nem csak Deák-pártiak vettek részt, hanem megjelentek és felszólal talc ekkor már független képviselők is (Kemény, Ottlik). Máriássytól tudjuk viszont, hogy távolmaradtak az önálló fellépést sürgetők, ugyanis vacsorák résztvevői felszólalásaikban kiálltak a kormánypárt egységének a megőrzése, sőt erősítése mellett: „Legyünk is apostolok s hirdessük a békét, valljuk be ingatlanul deákpárti hitünket, ragaszkodjunk hozzá minden körülmények közt s igyekezzünk fönntartani magunk közt és a Deák-pártban az összetartozást, ezen politikának szerezzünk híveket" - hangzott például Bánó pátosszal teli beszéde.56 Az emelkedett stílus ellenére az egybegyűltek elégedetlenségüknek is hangot adtak. Az ellenzéken kívül a jelenlegi kormányt is bírálták helytelen pénzügyi és közigazgatási politikája 52 Reform 1874. márc. 5. 63.sz. 53 A korszak pártjainak jellemzőiről, típusairól bővebben: Szabó Dániel: „A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában" In: Történelmi Szemle 1992/3-4. 199-230. A Deák-párt megszerveződéséről: Gerő András: „A Deák-párt és a politikai rendszer változása" In: Uö. Utódok kora Bp. 10-22. Az európai pártfejlődés állomásairól és különbségeiről: Hülvely Isván: Az európai pártok fejlődésének története Bp. 1997. 54 Reform 1874. febr. 25. 55.sz. 55 1874 januárjában a Reform még cáfolja a politikai vacsorák létét: Reform 1874. jan. 8. 8.sz. („Egy téves közlemény"). A Pesti Napló már február 19-ei számában (41. sz., reggeli kiadás) beszámol egy vacsoráról (a Pester Correspondenz tudósítását veszi át), a Reform azonban erről még nem szólt. 56 Reform 1874. febr. 25. 55.sz.; a Pesti Napló értetlenül fogadta a csoport fellépését: nem értette, hogy miért kellene (és kik ellen) megvédeni a Deák-pártot, homályosnak tartotta a programot és a tagok pártállását is, (vajon mit jelent a „független Deák-párti elemek" kifejezés?), 1874. febr. 26. 47. sz. esti kiadás és febr. 27. 48. sz. reggeli.
