Századok – 1999
Tanulmányok - Cieger András: A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873–1875) III/463
LÓNYAY MENYHÉRT A POLITIKÁBAN 473 megfogadva Ábrányi javaslatát még aznap írt Kaasnak (kétszer is). Levelében kifejtette, hogy tudtán kívül került sor a program közzétételére és bár köszöni, hogy a lap felszólalt az alaptalan támadások ellen, de elutasította egy önálló párt létét, ezért kérte, hogy tegye közzé nyilatkozatát: „...én több mint másfél éve minden egyenes politikai akcióból szándékosan tartózkodtam, sőt midőn aggodalmasak lettek viszonyaink, midőn már meggyőződésemet elhallgatni kötelességmulasztás lett volna, leírtam és a sajtó utján tettem közzé nézeteimet, a helyett hogy a törvényhozás terén igyekeztem volna meggyőződésemet érvényesíteni, mindezt egyedül azért, nehogy valaki külön párt alakítási szándékot vagy épen kormány után való vágyódást tulajdonítson nekem. Most is távol van ily szándék tőlem, s általában hibásnak tartanám ha bármely véleményárnyalat a személyek után neveztetnék el."37 Lónyay nyílt levelét azonban nem olvashatjuk a Reformban! Ennek oka pedig az, hogy Kaas kivételesen nem értett egyet Lónyayval és ezért vonakodott közölni a levelet, sőt lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha Lónyay mégis ragaszkodna megjelentetéséhez (talán attól félt, hogy a nyilatkozat megosztja és elbizonytalanítja Lónyay követőit).3 8 A kettejük közt kialakult feszültséget a Reform következő napi cikke zárta le. A támadások hatására ugyanis a lap úgy nyilatkozott, hogy a hat pont megfogalmazását kizárólag a szerkesztőségnek kell tulajdonítani, az nem önálló pártprogram, másrészt viszont cáfolta a Pesti Napló híresztelését, mely szerint Lónyay elhatárolódó nyilatkozatot kíván közzétenni, taktikusan elvágva ezzel Lónyay ilyen irányú kísérleteit.3 9 Lónyay így kénytelen volt engedni Kaasnak és elállt szándékától, nem kívánta ugyanis szakításra vinni az ügyet a számára politikailag oly fontos lappal, illetve nem volt célja az sem, hogy több nappal később az időközben elcsendesedett sajtóvitát felélessze: „csakis annyit jegyzek meg, hogy talán nem úgy fogta fel az én nyilatkozatom, mint én azt érteni akartam. De mindegy, szívesen hajoltam kívánatára."4 0 De vajon kik álltak ennek a meglehetősen furcsára sikerült fellépésnek a hátterében? Lónyay mint láthattuk, csak az újságokból értesült az eseményekről. Továbbá az sem valószínű, hogy csupán Kaas (és Rákosi) kizárólagos elhatározása lett volna a pártprogram közzététele. A programot vélhetően Lónyayhoz közel álló képviselők fogalmazták meg, hisz az erős hasonlóságot mutat az ún. vacsorapárt márciusban kiadott programjával.4 1 A képviselőházban az 1872-es választásokat követően ugyanis kialakult egy kör a Deák-párton belül, amely Lónyay Menyhért politikáját szilárdan támogatta. Ez a csoport együtt maradt Lónyay bukása után is, sőt a létszám 1874-re növekedett is: közel 50, később pedig már több mint 70 főt számlált.4 2 A párt tagjairól pontos lista nem készült, feltehetően 37 Lónyay Menyhért levele Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1874. aug. 25. (éjjel) Ehhez a levélhez van csatolva a nyílt levél augusztus 26-i dátummal. A nyilatkozat szövegének tervezete megtalálható: pl. MTAK Kt. Ms 5304/13. 38 Kaas magatartásáról: if]· Ábrányi Kornél levele Lónyay Menyhérthez MTAK Kt. Ms 5304/38. é. n. [1874. augusztus]; Lónyay Menyhért Lónyay Alberthez MOL. P-470. l.tétel, l.cs. 1874. aug. 29. 39 Reform 1874. aug. 27. 234.sz. 40 Lónyay Menyhért Kaas Ivorhoz MOL. P-336. 9. tétel 3. d. 1874. aug. 30. 41 Oláh: i. m. 217-219., 272. 42 Pl. Oláh mindkét létszámot használja: Oláh i. m. 217., 280.
