Századok – 1999
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Jules Michelet „Demokratikus legendái” és a magyar–román párbeszéd. Esettanulmány az imagológia és transzkulturalitás köréből II/383
JULES MICHELET ÉS A MAGYAR-ROMÁN PÁRBESZÉD 395 most, egy angol ügyvivőnek ki kell nyújtania a kezét és ki kell nyitnia erszényét a szerencsétleneknek, főleg ha ilyen becsületesekről és jóérzelműekről van sző."2 6 Ha Michelet legendáját és kontroliforrásainkat összevetjük, óhatatlanul felötlik az, amit George Cálinescu a 48-as és az emigrációs emlékirat-irodalomról mondott: „mind ellentmondanak egymásnak és mind hazudnak".2 7 És Michelet hazugságok és túlzások csapdájába esett volna? Nem. A kontrollforrásaink adta kép romantikus arca: a legenda. A legnagyobb hazugság alighanem Michelet szüleménye: az 1848-i havaselvi forradalom felszabadította a jobbágyokat, olvashatjuk a román legendában, mikor tudjuk, nem tette, csak programjában hirdette meg. Viszont kétségtelen a személyes vonzalmak szerepe a legendaképzésben. Netán Michelet-t Rosettiné iránti gyöngéd érzelmei (is) vezették? Az anekdotikus mozzanatnál fontosabb a strukturális. 4. Michelet nőképe Az anekdotikus mozzanat Michelet vonzódása Madame Rosettihez. 1861 decemberében ugyanis a következőket jegyezte fel naplójában a Mester: „Bizarr álmaim nagyanyámról és Rosettinéről, aki jön engem megvigasztalni és elfeledkezik önmagáról." Hogy mi történt, nem tudjuk meg, mert kitörölte a naplóból Michelet felesége. Csak annyi maradt: „Meghatott az, hogy elpirult és zavarba jött." Nincs bizonyíték a köztük levő kapcsolatra. Valószínű, hogy Michelet nejét, akinek még nem volt gyermeke, zavarta férjének Rosettiné-kultusza, hiszen az anyaság és a szabadság élményét ötvözte.2 8 A román legenda Michelet korántsem ellentmondásmentes nőkultuszához kapcsolódik, a nő megteremtésének folyamatába és a nőkép struktúrájába illeszkedik. Michelet egyszerre magasztalta a nőt és egyszerre marasztalta el.2 9 Például, amikor már érlelődött — a Baudelaire által „visszataszítónak"3 0 tartott — „A nő" című műve, naplójában azon tűnődött el, hogy a szerelem a szabadság tisztelete; a nőben mint a szerelem tárgyában pedig feltárul a természet, az emberi nem bölcsője, ugyanakkor a nő az erős morális élet hiányát is példázza.3 1 A nőt emancipálni kell, ugyanakkor a nő a világ emancipációjában szerepet játszik és kell hogy játsszon. Hiszen emancipálni kell a természetet és annak elemeit. 1846-i nagy művében, „A nép"-ben, a Természet egyre inkább érték és méltóság hordozója lesz. Az ösztön megdicsőül, mint a nép, a gyermek vagy az állat attribútuma.32 Ami azonban 1848-49 és utána következett, nem igazolta a nagy reményeket. Michelet úgy akarta emancipálni a nőket, hogy a nőknek nem akart szavazati jogot adni, mert azok szerinte a papok befolyása alatt állnak, és ezért először „azt a vallást kell nekik adni, amelyet a forradalom teremtett" - mint ezt 1850 ápri-26 PRO, FO 78. vol.744. 215. 27 George Cálinescu: Istoria literaturii románé. Bucure§ti, 1982. 135. 28 Arthur Mitzman: Michelet, Historian. New Haven, 1990. 260. 29 Jeanne Calo: La création de la femme chez Michelet. Paris, 1975. 30 José Cabanis: Michelet, le prêtre et la femme. Paris, 1978. 31 Jules Michelet: Journal. II Paris, 1962.. 7., 29., 135. 32 Paul Bénichou: Le temps des prophètes. Paris, 1977. 560.
