Századok – 1999

Közlemények - Bertényi Iván: Az ún. Kossuth-címer 1848/49-ben II/373

AZ ÚN. KOSSUTH-CÍMER 1848/49-BEN 379 Egy pajzsban egyesített változata — 1848-as elődjéhez hasonlóan — szintén főleg okiratokra (pl. a magyar államrendőrség útlevélűrlapjára) került. Mind a címergyűrűs szerkezetű, mint az egy pajzsban egyesített változat meghagyta a kettőskereszt tövében látható koronát. Amint már szó volt róla, a Duschek Ferenc vezette Pénzügyminisztérium nem folytatta az 1848-as Kossuth-féle középcímeres pecsét korona nélküli változatának a használatát, ezért a korona nélküli középcímer pecséteken nem található meg. Az eddigi kutatás e címernek csak az 1849. július l.-jei dátummal kibocsátott 10 forintos bankókon ránk maradt példányait tárta fel.1

5 A leggyakrabban alkalmazott 1849. április közepe utáni címerfajta a koronátlan kiscímer. (Az újabb nyelvhasználat ezt nevezte el ,,Kossuth-címer"-nek.) 1849. tavasza után a magyar hivatalos szervek általában ezt használták. (Az aradi hadtestparancsnokság érdekes módon már 1849. március 18-án alkalmazta.) A függetlenségi háború viszonyai közt az áttérés a koronásról a korona nélküli kiscímerre fokozatos volt: működtek katonai parancsnokságok, amelyek mindvégig megmaradtak a koronás kiscímer mellett. Akik nem tudtak pecsétvésnököt szerezni, a Hadügyminisztérium által is alkalmazott módon a pecsétnyomón lefedték a Szent Korona ábráját. (Ilyen esetekben a kettőskereszt tövénél lévő nyílt lombkorona megmaradt.) Ha új pecsétnyomót véstek, illetve használati tárgyakon a kettőskereszt tövének a koronája gyakran szintén elmarad, de arra is számos példa van, hogy ezt megőrizték. A koronátlan kiscímer számos tárgyon (leginkább kardbojtokon, tarsolyokon, gombokon, stb.) fennmaradt. A háborús viszonyok közt persze a használati tárgyak nagy részén tovább élt a koronás kiscímer is, olykor a kettő keveredett. (Ugyanazon egyenruha egyes gombjait koronás, a később pótoltakat korona nélküli kiscímer díszítette.) A koronátlan kiscímer (de ide vonható a nagycímer is) megkomponálásánál művészeti szempontból technikai problémát jelentett, mi kerüljön a Szent Korona helyére. Változatos megoldások születtek: cser- és babérlomb, koszorú, hegyével jobbra irányuló kard, zászlócskák, stb., stb. Amint láttuk, a koronátlan címer hivatalos használatának a bevezetését megelőzte egyfajta, bizonyos tásadalmi-politikai körökből érkező „nem hivatalos" használat. Hivatalosan 1849. április 25.-én utasította Kossuth Lajos az Igazságügyminisztériumot, hogy az „V-dik Ferdinánd" köriratú helyett rögtön a „magyar álladalom" pecsétjét vegye használatba.1

6 A koronátlan kiscímer kortársi értelmezésére olvassuk Irányi Dániel pesti kormánybiztos véleményét a Marczius Tizenötödike 1849. május 2-i számából: „Mi tehát elhagytuk a koronát országunk címeréből. Mit jelentett ez a korona? A címer az ország, a nemzet jelképe volt, a korona a felette uralkodó királyé. De van-e királyunk?... Ezen iQú arrogált királysága mellett sem nyilatkozék, hogy Szent István koronáját törvényeink szellemében fejére teendi. Mit csinálna hát az címerünkön? Az ott hazugság volna... a nép már megelőzé a kormányt, nem 15

Kumorovitz Lajos: A magyar trikolor és a magyar államcímer múltja. Akadémiai doktori disszertáció, Budapest, 1955. - Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, D 447. (Kézirat) 16

Kumorovitz: 1947-1950. 11.