Századok – 1999
Tanulmányok - Tóth Endre: Szent Adorján és Zalavár I/3
SZENT ADORJÁN ÉS ZALA VÁR 33 az államalapítás és egyházszervezés idejéig. István a templomok alapításakor a szentek kiválasztásánál figyelemmel volt II. Henrik császár szenttiszteletére. Felújította annak a szentnek a tiszteletét, aki kézzelfoghatóan kapcsolódott sógora vallásos szokásaihoz. Hogy ez a régi mosaburgi templom felépítését, vagy új templom építését jelentette-e, az ásatások feldolgozása során lesz megközelíthető. Mindenesetre István mind a szent tiszteletéhez, mind a helyszínhez ragaszkodott. Lehetséges, hogy mivel a földrajzi adottságok nem kedveztek a bencés szokásoknak megfelelő monostor létesítéséhez, ezért előbb csak templomot építtetett. Aligha tévedett Györffy György: a Pozsonyi Krónika csak az ecclesia felszenteléséről tud 1019-ben, nem pedig monostoréról. Ez a Pozsonyi Krónika szóhasználatából következik, és Bogyay Tamás sem tudott ellenérveket felsorakoztatni.18 0 Ezzel függhet össze a két „alapítólevél": két alapítási dátum hagyományozódott, az 1019-es és az öt évvel későbbi, az 1024-es. Nem lehetetlen, hogy a császár életével függ össze a két időpont. Az első a templomépítésre és felszentelésére vonatkozott, magát a monostort később, a császár halálának évében, 1024-ben az ő emlékére alapíthatta I. István.18 1 Egy ilyen templom vagy monostoralapítás bárhol bekövetkezhetett volna az ország területén. István alapításának éppen az a különlegessége, hogy ugyanott építtetett templomot a vértanú tiszteletére, ahol a 9. században az ereklyét őrizték, és mint ilyen, az egyetlen hazai alapítás. Az, hogy az István által alapított templom a karoling kori helyén (vagy a településen) Mosaburg-Zalavár körzetében pontosan hol épült fel, a probléma lényegét illetően közömbös: akár az egyik, akár a másik hely egyértelműen tanúsítja, hogy a királyi udvarban és az egyházi szervezetben ismert volt a 9. századi mosaburgi Hadrián tisztelet helye. Ha csak szövegekből tudtak volna a vértanú temetkezési helyéről, Mosaburgot aligha sikerült volna azonosítani. Ismerünk hasonló lokalizációs kísérleteket a középkorból: ha nem maradt a Hadrianus-tiszteletnek helyi emléke és nem éltek volna ott olyan keresztények, akik ezt jól tudták, akkor az alapítás ott reménytelen feladat lett volna. A szerémségi római várost, Cibalaet például a 18. században Fenékpusztán keresték. Hogy éppen a vértanú 9. századi nyugvóhelyén épített fel templomot, bizonyítja a Zala torkolatvidékének megszakítatlan lakottságát a 9. századot követően, bizonyítja ennek a lakosságnak a törésmentes továbbélését, és bizonyítja a vallásos kultúra folyamatosságát. Egy templomvédőszent emléke akár évszázadokig is fennmaradhat, miután a templom már nem funkcionál. Az 1698-as vasvári főesperesség vizitációja alkalmával alig néhány templom volt katolikus, mégis a vizitátor majd minden esetben ismerte a védőszentet. Ez azért volt lehetséges, mert a lakosság nem változott, ugyanabban a kulturális közegben élt, és keresztény maradt. Ha a Zala torkolatvidékén teljesen kicserélődött volna a népesség, Hadrián tiszteletének nem marad nyoma a 10. század végére. Ez a folyamatosság nem egyedülálló. Hasonló bizonyítható Sabariában, ahol a településnév maradt fenn a Szent Márton tisztelettel együtt. Ugyancsak folyamatos a keresztény lakosság élete Sirmiumban. Ha arra gondolunk, hogy három, a szenttiszteletet tekintve különleges helyről van szó, ahol az írott források gyér száma ellenére kimutatható a kultikus-kulturális folyamatosság, kérdezhetjük: megtörténhetett-e ez más nyugat-180 Bogyay: i. m. Zalai Múzeum 4, 1992, 171. 181 Az 1024-es oklevél (DHA nr. 17.) mindenestre későbbi, mert az augusztus 15-i gyűlésre hivatkozik.
