Századok – 1999

Közlemények - Molnár András: „Zalának elszállt lelke…” Csertán Sándor kormánybiztos jelentései és levelei 1849. május 26–július 29. II/329

368 MOLNÁR ANDRÁS a[zo]nban szétveretett a letenyei megtámodáskor, hol többen hullottak el mind a mieinkből, mind az ellenségből, de a túlnyomó erőnek ellent nem állhattunk. Az összeszedett erővel Kanizsára siettem, hogy ottan népfelkelést rendezhessek, evégre számasabb helységek lakosit be is rendeltem, kik nagy számmal be is jöttek, de a kanizsaiak a felkelésre hajlandóságot nem mutattak, sőt kijelentették, hogy míg az ellenség erejét nem tudják, és rendes katonaság nem érkezik, addig a felkelést célravezetőnek nem tartják, hanem készebbek az ellenséget majd akkor, ha városokban lesz, és látják, hogy bírhatnak vele, megtámadni a szomszéd helységek segedelmével. Ezen nyilatkozatra a begyúlt nép szétoszlott, és így igen hihető, hogy még ma Kanizsára az ellenség be fog jönni. Vezéijek Knezevics ezredes levelet írt Kanizsa városához a legkedvezőbbet ígérvén, hogy senkit nem bánt a nép közül, még azokat sem, kik egy horvát tisztet kegyetlenül meggyilkoltak,10

4

és mindent készpénzen kifizetni ajá[n]l - ez tette a legkárosabb benyomást a lakosokra. Ha már egyszer Kanizsán nem sikerült népfelkelést eszközölnöm, máshol nehezen fog sikerülni, és így Zala ismét védetlen állásba maradand. Ennélfogva kötelességemnek tartom legalább annyit megmenteni, mennyit lehet, ugyanazért mindenekelőtt Radakovits honvéd hadnagy urat,10

5

kit Gaál tábornok Füredről küldött hozzám, mintegy 157 emberrel, kik között 21 tüzér és 10 lovas van, két felszerelt ágyúval együtt Marcaliba küldöm, oly utasítással, hogy tiszt[elt] Kormánybiztos Úrral értekezvén, vegye rendeletét, ha tovább menjen-e, átkelve a Dunán, vagy Somogyba megmaradhat, és csatlakozhatik Kormánybiztos Úr seregével - és engem rendeletéről személyesen nyomban tudósítson. Van még több ágyú is Keszthelyen, egy egészen felszerelve, a többi pedig készülőben, ha azokat használhatja Kormánybiztos Úr, szinte átküldhetem, csakhogy erről tudósítson. Ha lehet valamit tenni, csak összefogott erővel lehet, elválva semmit sem. Zala népe nagyon jó szellemű, de minden rendes erő nélkül az ellenség megtámadására vezetni teljes lehetetlen. Én azt hiszem, minden attól függ, nem nyomul-e az ellenség elő Pécs felől, mert ha ott is előnyomul, akkor nem lehet mást tenni, mint valamelyik magyar táborhoz csatlakozni, mivel ha a dunai átjárások elzáratnak, ezen kis seregek végső veszélybe döntetnek. Úgy vagyok értesítve, hogy puskaport is fogok kapni, aziránt is fogom tudósítani. Az átküldött honvédek nagyrészben felszereletlenek, ezen kívül van mintegy 70 felfegyverezett honvédem, ez minden erőm. Legyen szíves annálfogva szándékáról minél előbb tudósítani; még jobban szeretném, ha megbízott egyént küldene hozzám Keszthelyre, mert ily komoly időben személyesen legcélszerűbb értekezni. Az ellenség kétségkívül még ma vagy 104

Ez az eset még 1848. október 3-án történt, amikor a felkelt kanizsaiak a dunántúli megyék Vidos József vezette nemzetőrségének segítségével kiverték városukból a horvát megszállókat. Vö. Molnár András: A vasi nemzetőrség kanizsai „kalandja" 1848 októberében. Chernel Kálmán visszaemlékezése. In: Vasi Szemle 1991. 2. sz. 227-232., Hermann Róbert: Kanizsa felszabadítása 1848. október 3-án. In: Zalai Múzeum 7. (Szerk. Kunics Zsuzsa) Zalaegerszeg, 1997. 129-140. 105

Radakovits Miklós (1820-?) honvéd főhadnagy, később százados és 1849. július 24-től a Noszlopy által Somogyban szervezett 127. honvédzászlóalj parancsnoka.