Századok – 1999
Tanulmányok - Hermann Róbert: Egy „végzetes” döntés születése. Magyar haditervek Gödöllőtől Komáromig 1849. április 7–29. II/253
268 HERMANN ROBERT szenvedni lehetett, kiegyezni nem. A függetlenség kimondásakor az országgyűlés nem egy létező állapotot, hanem egy követelményt fogalmazott meg. Egy olyan követelményt, amelyet a hadseregnek kellett valóra váltania. Tehát: fel kellett szabadítania az ország egészét s az ország szuverenitását szimbolizáló fővárost, Budapestet. A Kossuth ellenzékéhez tartozó Nyáry Pál március 17-én arról értesítette Csány László erdélyi országos biztost, hogy a hírek szerint az angol követ elhagyta Bécset. „Nagyszerű világesemények küszöbén állunk; a sors kezünkbe adja Európa egyik nevezetes nemzetévé válhatni, csak kissé okosabban tudjuk felhasználni a körülményeket javunkra, mint a múlt évben, s ne hitessük el magunkkal, mint tavai, hogy e körülményeket magunk készítettük".54 A külhoni magyar diplomaták közül Teleki László, a magyar kormányzat párizsi megbízottja kevésbé volt optimista. Március 7-én — az olmützi alkotmányról még mit sem tudva — úgy vélte: a brüsszeli konferenciától mit sem lehet várni, mert Ausztria ragaszkodik az 1814-1815-ös békerendszerhez. Kifejtette, hogy „kivált egy dicső diadal után jó volna az egyezséget megkísérteni, kivált, ha Ausztria engedékenyebb kezdene lenni, mint volt eddig". A levél további részében viszont úgy vélte: a magyarországi nemzetiségekkel célszerűbb és könnyebb lenne a megegyezés.5 5 Kossuth kezdettől fogva Budapest visszavételét tekintette a tavaszi hadjárat fő céljának. „Ha az erdélyi bajok nem volnának, húsvéti bárányra Isten segítségével Budára hívnálak" - írta március 10-én Csány Lászlónak.5 6 Március 15-én azt írta a feleségének, hogy Damjanich ígérete szerint március 24-én, de talán már 20-án Pesten lehetnek.5 7 A Vetter által kidolgozott haditervről szólva március 22-23-án tudatta Bemmel, hogy Görgei hadoszlopának célja Vácnak vonulni, s Esztergomnál vagy Komáromnál a komáromi helyőrség egy részével egyesülve, Buda felé működni, ha az ellenségnek szándékában állna Budát tartani.58 „...a cél most is ugyanaz maradand, mint előbb ki volt csinálva — írta Görgeinek március 23-án —; ti. hogy Ön a hatvani úton Heves felől előnyomulva, — vagy egyenesen Pestre bemehessen — ha oly szerencsések lehetnénk, hogy az ellenséget derekasan megverve, a Pestre vonulástól elzárhatnék (mert ez esetben azt hiszem, nem fogná Budát tartani akarni, ha Ön hamarébb érne Pestre mint a megvert ellenség magát a Dunán átvetve, alulról Budára nyomulhatna) — vagy pedig, ha ez nem történhetnék, Vácra nyomulhasson, s majdan, a komáromi őrség felével egyesülve, hátulról Buda ellen operálhasson".59 Bem március 21-i és 26-i jelentéseire válaszolva április l-jén arról írt, hogy ha sikerülne az ellenséget pesti visszavonulásától elvágni, követhetnék Bem nagyszebeni győzelmének példáját (ti. hogy az ellenség háta mögött vehetnék vissza a várost), s Pest, még inkább 54 KLÖM XIV 670. Mészáros Lázár az angol és a francia követ távozásáról írt ugyanezen a napon Csánynak. Hermann Róbert: Mészáros Lázár levelei Csány Lászlóhoz. Levéltári Szemle, 1993/1. 68.; Az ostrom politikai okait elemzi Erdödy Gábor: Kényszerpályán. A magyar külpolitikai gondolkodás 1849-ben. Bp. 1998. 76-78. 55 MOL R 123. Vörös Antal iratai. No. 315. HF I. 429-431. 56 KLÖM XIV 629. 57 KLÖM XV 898. 58 KLÖM XIV 696. 59 KLÖM XIV 700. Március 23-án Bemnek is arról írt, hogy ha Pestet beveszik, pár héten belül Erdélybe utazik, uo. 698.
