Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
AGITÁCIÓ A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGÉRT X848/49-BEN 233 hogy szerinte „Magyarországban a nép kizárólag monarchikus".4 5 Másnap Nyáry tért vissza a kérdésre, amikor a felirat szövegét — némi éllel — monarchikusnak nevezte. Majd így folytatta: „hogy ez legyen, magam is kívánom, mert nem látom a monarchiát, de az alkotmányos monarchiát ellentétben a néppel." Ehhez azonban hozzátette: „Én azon állást, melyben jelenleg vagyunk, csak egy stadiumnak tartom a nép életében, valamint stadium, egy már előhaladottabb népnél egy más uralkodási vagy kormányzási rendszer."46 A kijelentés ebben a formájában csak távlatosan utal — miként Petőfi nyilatkozata — a köztársaság várható eljövetelére. Nyáiy antimonarchista hangvétele augusztus 16-án, az újoncozási törvény vitáján érhető tetten. Ekkor ugyanis Batthyány figyelmeztette a házat, hogy nemcsak azt kell szem előtt tartani, hogy mit és mennyit igényel egy magyar hadsereg megteremtése, hanem azt is, hogy a törvénynek el kell nyernie a király jóváhagyását. Ezt követően hosszú hozzászólásában Nyáry reagált a miniszterelnök figyelmeztetésére, kijelentve: „Nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért." A 19. században nincs olyan nép — folytatta Nyáry — aki ezt kétségbe vonná. Ο nem hiszi, hogy az uralkodó ne tekintené törvénynek egy 15 milliós nép akaratát. Majd így folytatta: „S uraim! ha nem sanctionálja, akkor számoljon királyunk is arra, hogy vele is az fog történni, mi hasonló esetekben történt."47 A hallgatóság számára nyilvánvaló volt, hogy Nyáry a nagy francia forradalomra utalt, amikor 1792 szeptemberében XVI. Lajost megfosztották trónjától. (Természetesen volt közelebbi esemény is, amire ráillett a kijelentés: az 1830 júliusi napokra, amikor a kamarával szembekerült X. Károlyt megbuktatták.) A nyilvánosság előtt elhangzott ezen kijelentés után nem csodálkozhatunk azon, hogy Táncsics a Munkások Újsága augusztus 24-i számában kifejtette olvasóinak, hogy az országgyűlés le is válthatja a királyt.4 8 Az osztrák minisztérium államirata, amely kétségbe vonta az uralkodó jogát, hogy az áprilisi törvényeket szentesíthette, véglegesen a király és a királyság intézménye felé fordította a közvélemény figyelmét. A teijedelmes okfejtést (és mellékleteit)4 9 az uralkodó augusztus 31-én kelt levele kíséretében küldte meg István nádornak, s arról Kossuth az országgyűlést a szeptember 4-i zárt ülésen tájékoztatta. (Batthyány és Deák ekkor Bécsben voltak.) A nyilvános ülésen Kossuth nem szólt az államiratról. Arról beszélt, hogy a király a megismételt kérelmek ellenére nem jött Budára, hogy megadja „az új kormánynak azon morális támaszt, melly a monarchia eszméjében... gyökerezik". Ugyanakkor a felség nevében lázadnak a magyar kormány ellen, s az országban állomásozó katonaság egy része kijelentette, hogy a lázadók (a határőrök és a horvátok) ellen harcolni nem fog. Ennek az állapotnak vége kell, hogy szakadjon —folytatta Kossuth— „vagy pedig a nemzet kénytelen lesz ideiglenesen olly végrehajtó hatalomról gondoskodni, melly... ne legyen kénytelen a maga eljárásának eszközét a törvényből, hanem a haza veszedelméből meríteni". A radikális hangvételű megállapítás után Kossuth több javaslatot terjesztett elő, köztük indítványozta egy az uralkodóhoz menendő küldöttség választását, amelyet egyhangúlag elfogadtak. A kül-45 KLÖM XII. 612. 46 Közlöny 1848. júl. 25(46) 208. 47 Közlöny 1848. aug. 18(70) 342. 48 A közlemény miatt a nádor aug. 29-én eljárást indítványozott Táncsics ellen. Ld. OL H 67 Igazságügyminisztérium, államtitkári ir. 1848-24-3. 49 Közli Pap id. mû I. 403-418.
