Századok – 1999

Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221

224 URBÁN ALADÁR Rövid áttekintésünk a republikánus eszmék hazai létezését és terjedését kívánta bemutatni az 1794-es titkos szervezkedéstől azoknak 1848-49-es nyilvános hirdetéséig. A továbbiakban a köztársasági gondolat 1848-49-es diadalulját, annak szakaszait és a független államiság igényével való összefonódását kívánjuk nyomon követni elsősorban a sajtó megnyilatkozásai alapján. A tavaszi remények és csalódások A forradalomba torkolló bankettagitáció eredménye Franciaországban Lajos Fülöp bukása és 1848. február 24-én a köztársaság kikiáltása lett. A párizsi események, az új francia köztársaság az 1792. évi fejleményekre: a hódító háborúk kezdetére emlékeztették Nyugat-Európát. A francia ideiglenes kormány emiatt március 4-én sietve szét is küldte diplomáciai képviseleteinek híres nyilatkozatát, amelyben leszögezte, hogy nem ismeri el ugyan az 1815. évi békében meghúzott határokat, de semmit sem kíván tenni azok megváltoztatására, s így az új köztársaság senkit sem fenyeget háborúval. A köztársasági gondolat azonban gyorsan elindult hódító úljára. Helyeslők és rettegők egyaránt azt várták, hogy a francia példát újabb köztársaságok kikiáltása fogja követni. Mint Bécsből írta egy szemtanú március 15-én, az ottani események után: „... közel vagyunk, hogy Európa egészen általában republica leend".15 Magyarországon — mint említettük — nem tudunk 1848 előtt republikánus szervezkedésről. Ugyanakkor egyrészt a fiatal radikálisok között 1848-ra népszerű lett a köztársaság eszméje,1

6

másrészt a párizsi események után a hazai politikai közvélemény döntő többsége az esetleges tüntetések vagy a forradalom következtében félősnek tartotta a respublika kikiáltását. Ez a magyarázata annak, hogy Pozsonyban március 16-án — tehát még a március 15-i fővárosi fejlemények hírének megérkezése előtt—olyan rémhír terjedt el, hogy Pesten kikiáltották a köztársaságot.1

7

Ez vaklárma volt ugyan, de március 22-én Pozsonyból Vidos József már megbízható hírek alapján írhatta családjának, hogy Pesten Klauzál Gábornak és Nyáry Pálnak (mint a Rendre Ügyelő Választmány tagjainak) köszönhető annak megakadályozása, hogy „a republikánus elem túlnyomóságra vergődne".1

8

Ezekre az információkra támaszkodva jelentette Blackwell, az angol kormány diplomáciai megbízottja Pozsonyból március 23-án a bécsi angol követnek, hogy „a pesti ifjúság köztársaságot akar, vagy legalábbis monarchiát köztársasági intézményekkel".19

A köztársaság követelése tudomásunk szerint nyilvánosan és igazolhatóan március 27-én, a Pest megyei Választmány ülését beadványa a rendes munkát nem vállalókat „a köztársaság kártékony kinövései' elnevezéssel illette. Ld. Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 1848-49. Bp. 1948. 257. 15

V. Waldapfel Eszter: A forradalom és a szabadságharc levelestára. Bp. 1950. I. 106. 16

Kosáry íija a korabeli republikanizmusról: „egy kissé valamiféle csodaszer volt a radikális ifjak szemében. Valami olyan képlet, amelynek alkalmazása szinte magától megorvosolja a társadalom minden baját, hiszen e bajokért nyilvánvalóan a feudális abszolutizmus és monarchizmus, illetve annak maradványai felelősek." Kosáry Domokos·. A forradalom és szabadságharc sajtója, 1848-1849. In: A magyar sajtó története 1848-1867. Szerk. Kosáry Domokos és Németh G. Béla Bp. 1985. 11/1. 94. 17

Varga János·. A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban. Bp. 1971. 130-137. 18

Vidos egyébként legalábbis megduplázza a fővárosi nemzetőrség létszámát, amikor tízezer fegyveresről ír. Vidos József sógornőjének. OL Családi levéltárak, Ρ 701 Vidos család levéltára. 1848-49. évi iratok. 19 Ld. Correspondence Relative to the Affairs of Hungary, 1848-1849. London, é. η. 52-53.