Századok – 1999
Tanulmányok - Urbán Aladár: Agitáció a magyar köztársaságért 1848/49-ben II/221
222 URBÁN ALADÁR egyéneknek és csoportoknak tehát nem a köztársaság hazai megteremtése volt a célja, hanem reformtörekvéseiben egyes részletkérdések szerencsésnek talált megoldását a tengerentúli köztársaságban vélték megtalálni.4 Amerika, a vallás- és sajtószabadság, a rendi korlátok nélküli érvényesülés hazája érthetően általános érdeklődést keltett, amit a sajtó — a cenzúra adta feltételek között — igyekezett is kielégíteni.5 Ezen a téren kétségtelenül jelentős fordulatot hozott Bölöni Farkas Sándor 1835-ben, Kolozsvárott megjelent könyve, az „Utazás Észak Amérikában". A könyv második, a következő évben megjelent kiadását betiltották, de addigra már széles körben ismertté vált. Széchenyi is örömmel üdvözölte a munkát, s a tapasztaltakról lelkesen beszámoló útleírás a reformkor nemzedéke számára a „demokrácia kézikönyve" lett.6 Bölöni Farkas nem titkolta, hogy csodálata az amerikai demokratikus köztársaságnak szól, s így az Egyesült Államokat nem csak a gyors fejlődés és akadálytalan érvényesülés, hanem a politikai szabadságjogok hazájának is ábrázolta. A választójogról például így írt: „Respubliciai és constitutionalis országban a választás törvénye azon próba kő, melytől az igazgatás mód fennállása, s a polgári szabadság legsarkalatosabb része függ." Itt áttekinti a rómaiak és görögök eljárását, akik kirekesztették a nép befolyását, s ez a bukáshoz vezetett. Majd így folytatja: „Az Amérika constitutioja megalapítóji előtt, nagy tanúságok voltak a história ezen pontjai, s miután egy vonással, amaz örök igazság megállítatott, hogy a polgári társaságban minden embernek egyforma jusa van, önként következett, hogy e vonással minden privilégium, régi szokás, nemesség s más monopoliumi jusok is, egyszerre elfüvattak."7 (Kiemelés az eredetiben.) Bölöni Farkasnak az amerikai alkotmányról, a politikai életről s általában az amerikai társadalomról nyújtott, elfogultságtól sem mentes beszámolója komoly szerepet játszott abban, hogy ez idő tájt az országgyűlési ifjúság soraiban akadtak magukat nyíltan republikánusnak minősítők, mint Lovassy László.8 4 A kortársak kevés nyíltan republikánus nézeteket valló személyt ismertek (mint pl. a barsi Balogh Jánost, aki 1848/49-ben is jelentős szerepet játszott). A jelek szerint azonban az ifjúság soraiban létezett a „morális republikanizmus" valamiféle eszméje. Lónyai Gábor 1835 decemberében azt írta Rhédey Józsefnek, hogy barátja nem szereti eléggé az embereket, „pedig egy republikánusnak nagyon kell az embert szeretni". Id. Erdmann Gyula·. Zemplén vármegye reformellenzéke 1830-1836. Miskolc, 1989. 23. V ö. Petőfi 1848. április 19-i naplóbejegyzésével: „Az utókor mondhatja rólam, hogy rosz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valék, ami egy szóval annyi, mint republikánus". Ld. Petőfi Sándor prózai művei. Bp. 1976. 523. 5 A részletekre ld. Závodszky Géza: Az Amerika-motívum és a polgárosodó Magyarország. A kezdetektől 1848-ig. Bp. 1997., amely az 1830-1848 közötti fejleményeket a IV és Y fejezetben tárgyalja. Széchenyi Amerikáról szóló nézeteinek összefoglalását ld. Urbán Aladár: Széchenyi és a reformkor Amerika-képe. In: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században. Tanulmányok Szabad György 70. születésnapjára. Bp. 1994. 119-127. 6 Bölöni Farkas könyvének ismertségére ld. Závodszky id. mű 141-152. Tudunk arról, hogy az országgyűlési ifjak társalkodó egyletében, kisebb gyűléseken felolvastak a munkából. Ld. Fejős Imre: Az Országgyűlési Ifjak Társalkodási Egylete. Századok 1989. 457. Arra, hogy Lovassy László perében is büszkén vállalta republikánus nézeteit ld. ugyanitt, 485. 7 Bölöni Farkas Sándor: Útazás Észak Amérikában. Kolozsvár, 1835. 222-223. A szöveg ezt követően azok számára, akik „a respublicai elveknek nem barátjai, kik születni látják az ország méltóságait", cáfolja, hogy a választók „örök harczban" állnának, majd didaktikusán ismerteti az amerikai választási gyakorlatot. 8 Ld. Závodszky id. mű 147. Természetesen a reformkori olvasó más munkából is szerezhetett határozott republikánus ismereteket. Ilyen volt Thomas Paine erősen tiltott könyve, The Rights of Man, amelyet Bölöni Farkas is jól ismert. Paine munkáját 1792-ben, vagyis megjelenés évében már ismerték itthon. Ld. Závodszky id. mű 274-275. A munka iránti érdeklődésre egy adat: Bártfay László, Károlyi István titkára 1840. március l-jén Vörösmartynak és Bajzának Paine munkájából olvasott fel. Ld. Bártfay László naplójából. S. a. r. Jenei Ferenc. Bp. 1969. I. 152. 9 Ld. Gál Istvánra hivatkozva Závodszky id. mű, 246.
