Századok – 1999
Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145
RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 171 címerében) az Anjouk címeréből, a császárpárti ghibbelin pártjelvény (Capo dell'Imperio) viszont arany pajzsfőben a fekete császári sas volt. A Bourbonok alatt az ún. elsőrendű városok (bonnes villes) kitüntetésképp kék pajzsfőben három arany liliomot viseltek, I. Napóleon uralma alatt viszont vörös pajzsfőben három arany méhet (a Buonaparték címeréből). Ezért a pajzsfő (és a pajzstalp) címermezőként való értelmezése a történeti példák nyomán kérdéses. Megállapíthatjuk továbbá, hogy amennyiben a mezőben további címerábra nincs, a pajzs nem lesz osztott (EGY:2a), mert a fő címerábra mindegyik mezőre színváltás nélkül rá van helyezve (Kassa 1369-es címerében ilyen mesteralak a pajzsfő). Ha viszont az egyik mezőben címerábra is van, az külön is meghatározza, hogy a pajzson több címert egyesítettek, s a címer osztott lesz (OSZ:2). Kassa címerének 1502-es bővítésekor a vágott mezőt hasítással megfelezték, s a jobb mezőben a hasított lengyel sast helyezték el. Itt tehát már nyilvánvaló címeregyesítésről van szó, míg az eredeti kék pajzsfő pártjelvényként is értelmezhető. Összetett pajzsról beszélünk akkor is, ha az egyféle borítású alapon a mesteralakok (vagy címerképek) helyzete logikusan ezt a következtetést kívánja (OSZ:4a). Bár ezen esetek eléggé gyér számúak, s nem is feltétlenül szükséges részükre külön rendszertani helyet biztosítani az osztott címerek között, tanulságképp mégis foglalkoznunk kell velük. Jó példája ezen címereknek a Habsburg-Lotharingiai-ház címere, ahol arany mezőben ezüst pólyával díszített vörös cölöpöt találunk (Ausztria). Az, hogy az egyféle mázú mező ellenére a címer nem egyszerű, hanem osztott, a bal mezőben található harántpólya helyzetén kívül a diakrónikus vizsgálattal deríthető ki. A pajzson ugyanis két (három) címert egyesítettek. A jobb mezőben a Habsburgok ősi címere látható (arany alapon koronás kék oroszlán), a bal mezőben pedig Lotharingia címere van (arany alapon vörös harántpólyán három ezüst sas /alerion/ repül). A diakronikus elv azonban nem vezet mindig eredményre, mert jó néhány olyan címerrel is találkozhatunk, mely a címerhatározás szabályai értelmében osztatlan lesz, s a historizálás viszont kideríti, hogy egyesített címer, vagy fordítva. A címermeghatározás és -klasszifikáció feladatai közé azonban nem tartozik a címerek historizálása. Számunkra elegendő, hogy a címereket nevekhez tudjuk rendelni, ami nagyban segítheti a diakrónikus vizsgálatot is. Ha ugyanis a pajzsot több önálló címerből állították össze, az egyes címerrészek a határozói kulcsban önálló címerként is megtalálhatók lesznek. Ezen a módon a rokoni heraldika negyedelt címereiről is könnyen kideríthető, hogy milyen családok címereit egyesíti. A címerek tehát, mint bizonyos információtartalommal bíró jelek, alkalmasak arra, hogy személyt, tárgyat, földrajzi egységet, kort stb. identifikáljanak. Helyes módszer alkalmazása esetén ezért egyetlen címernek ugyanolyan információértéke lehet, mint húsznak vagy több száznak. Így például a címerek vizsgálata is segítette Csapodiné Gárdonyi Klára kutatásait4 5 egyes kódexek korának és tulajdonosainak felderítésében; régészeti feltárások alkalmával felszínre került címerek gyakran adnak választ ugyanezen kérdésekre. 45 Csapodiné Gárdonyi Klára: Adalékok kódexeink címereihez. MKSzle. 1983. 366-369.
