Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

RENDSZEREZÉS ÉS MEGHATÁROZÁS A CÍMERTANBAN 163 Saxoferrato már eljutott a szerkezeti címertan küszöbéig, amikor megállapítható, hogy a címerábrák egyrészt létező dolgokra oszlanak (állat, épület, hegy, virág), más­részt olyanokra, ahol a jelvények (alakzatok) bizonyos mázak változásaiból jönnek létre (felezés, négyelés; cölöp, pólya stb.), illetve olyanokra, melyek a kétféle jelvény összetételéből állnak (pl. valamilyen címerkép egy mezőben). Ezen a területen tehát új utat kell törnünk, hogy felderíthessük a címerek szerkezeti felépítésének mélyré­tegét. A determinációs folyamat során azt állapítjuk meg, hogy: I. osztott vagy osztatlan-e a pajzs, II. milyen a fő címermező borítása, III. milyen fő címerábra van a fő címer­mézőben. Ha ezzel végeztünk és a címert még mindig nem sikerült meghatároznunk, csoportjába besorolnunk, a IV. és V. lépésben az egyes fő címerábrák megkülönböztető jegye it (pl. álló, ülő oroszlán), VI. lépésben a fő címerábra borítását (pl. az arany álló oroszlán megelőzi az ezüst álló oroszlánt) vizsgáljuk. Lássuk ezután a címerhatározás konkrét szabályait: I. Mivel az egyszerű, valamint az osztott (és egyesített) címerek meghatározásának menete némiképp eltér egymástól, első lépésben azt kell megállapítanunk, hogy a címperpajzs egyszerű, osztatlan (jele EGY) vagy összetett, tehát osztott, illetve egye­sített-e (OSZ). A két típus külön rendszertani egységet képez. (ΠΙ. Tábla) A címer egyszerű (EGY): 1. Ha az alap borítása egynemű (egyféle borítású). 2. Ha az alap többnemű, a címerpajzs akkor nem számít osztottnak: a) ha a mezők (tagolások) egyikében sincs címerábra (ekkor mesteralakok), b) ha a címerábra mindegyik mezőre színváltás nélkül rá van helyezve (ez több­mázú alap), miközben a mezők egyikében sincs egyéb címerábra (a cölöpölt, pólyázott, vágott, sakkozott stb. pajzsok szintén ilyen többmázú alapok és nem külön mezők konglomerátumai). 3. Nem számít osztásnak: a) a pajzsfő és a pajzstalp (mesteralakok), ha mázuk eltér a pajzsmező mázától, b) az egyféle borítású alapon nem egyenes osztóvonallal (vagy ennek változa­taival), hanem mesteralakkal (pl. cölöppel, esetleg címerképpel) tagolt pajzs akkor sem, ha az egyféle borítású alapon más címerábra is van, c) az osztóvonalra helyezett és különböző borítású mezőket elkülönítő mesteralak (címerábra), ha egyik mezőben sincs címerábra, d) a pajzsmezőt teljes egészében beborító pólyázás, cölöpözés, hasítás, vágás, harántpólyázás, sakkozás stb. (alapok), e) természetes ábrázolásmód (pl. hullámzó tengeren hánykódó hajó, sziklák közt csörgedező patak) esetén a pajzs osztatlan és egyféle borítású (a címermező színe az ég kékje). A címer osztott és egyesített (OSZ): 1. Ha a többnemű alapon színváltó címerábra van. 2. Ha az egy- vagy többnemű alapon csak az egyik vagy legalább egy mezőre van ráhelyezve a címerábra. 3. A pajzsfő és a pajzstalp csak akkor számít mezőnek, ha az összetett pajzsokban külön mező funkcióját tölti be (ha pl. borításuk megegyezik a címerpajzs egyéb ré­szeinek borításáyal).

Next

/
Thumbnails
Contents