Századok – 1999

Közlemények - Szegedi László: A rendszerezés és a meghatározás lehetőségei a címertanban I/145

148 SZEGEDI LÁSZLÓ (1130-1135) sakkozott ábrájából (melyet a Flower"s Ordinary sakkozott zászlóként ábrázol) miként alakultak ki a szétágazó angol rokonság sakkozott címereinek különféle változatai, melyek a színezés és egyes mesteralakok megváltoztatásában (hozzáadásában) nyilvánulnak meg. Ezen címerregiszterekben egymás mellett sorakoznak más, egymáshoz közeli tematikájú pajzsok is, melyek hűbéri vagy rokoni kapcsolatok eredményei (pl. a négyeit, rutás, evetbőrös, oroszlános címerek stb.), szerkezetük tehát elsődlegesen a genealógiai és a hűbéri kapcsolatok kifejezésének szándékával jött létre. Ezért a heraldikai kulcs elemeit csak implicit módon használták, a címercsoportok rendszere a hasonlóságon, a címerábrák fő jegyeinek valamilyen (tetszőleges) fokú, de sohasem következetes egyezésén alapul. A címerregiszterek olyan együvé tartozó objektumok gyűjteményének tekinthetők, melyek egy kikövetkeztethető reláció szerint alkotnak halmazt, csoportjaik létrejöttét tehát túlnyomórészt a heraldikán kívüli tényezők hozták létre. Ezért ezen címereskönyvek lényegében egyes címerek derivátumainak és nem a címerrendszertani egységek szerkezeti felépítésének tanulmányozásához nyújtanak segítséget. A címerrendszertan feladata ennek megfelelően szabályos rendszer létrehozása a címerpajzsok releváns jegyei alapján. A tematikus címergyűjtések iránt először a 19. században nőtt meg az érdeklődés. 1879-ben tett javaslatot a címergyűjtemények és a címerek szisztematikus összeállítására Detlef von Biederman báró5. Belgiumban Theodore de Renesse gróf adott ki egy címerábrák szerint összeállított gyűjteményt mintegy 116 ezer címerből6. Művében három nagy címercsoportot különbözet meg: egyszerű vagy úgynevezett teljes címereket (armes complets), osztott (armes non complets) és negyedelt címereket (armes écartelés). A bonyolult rendszerezés azonban nagyban hátráltatja a mű használhatóságát. Eduard Zimmermann szintén a címerábrák alapján állította össze mintegy 100 ezer kartoncédulából álló gyűjteményét. A cédulákon a címer rajzán kívül feltüntette azok lelőhelyeit, leírását és a címerviselő család rövid történetét is. Ez a gyűjtemény ma az Augsburgi Városi Levéltár külön termében látható. Angliában a címerek identifikációjára különféle segédkönyveket (Ordinary of Arms, Dictionnaries of Arms, Ordinaries) jelentettek meg. A legismertebb a J. W. Papworth által 1874-ben kiadott Ordinaiy of British Armorials, mely a címerek leírásaiból kiemeli a fő mesteralakot (ordinary) és ezeket alfabetikus sorba rendezi. A másik ilyen mű Bürke General Armory-ja, mely a címerleírásokat a címerviselők neve szerint adja meg. Ezen kiadványok azonban nem tartalmaznak illusztrációkat. Újabban a Buthlaw's Armorial tett kísérletet a skót címerek rendszerezésére7, mely az ún. pronominális címereket (pronominal arms) tárgyalja alfabetikusan (ezek osztatlan címerpajzsra redukált címerek, melyeket tulajdonosaik a saját jogukon viseltek). Ezeken kívül egyéb skót címerregiszterek is ismertek, pl. a Balfour Paul's Ordinaiy. A címerek rendszerezésének és meghatározásának is egyik első kísérlete Wilhelm Rentzmann-nak az éremgyűjtők számára 1876-ban kiadott munkája. Hátránya viszont, hogy nem heraldikai, hanem numizmatikai szempontok szerint készült. A 5 Biedermann, Detlef von: Neues heraldisches System für Wappen-Sammlungen nebst einer Anleitung zur Anlage der Sammlungen. Dresden, 1879. 6 Renesse, Th. de: Dictionnaire des figures héraldiques. Bruxelles, 1894-1903 7 Honlap-címe: http://www.baronage.co.ukyarmorial.html