Századok – 1999

Történeti irodalom - Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára (Ism.: Szabó A. Ferenc) VI/1369

TÖRTÉNETI IRODALOM 1371 telepítettek kiváltságos nyugati vagy keleti népelemet. (Megtették viszont ezt a Habsburgok a török kiűzése után, a szerb határőrkerületek létrehozásával. Elhintvén ezzel a nemzeti-vallási szemben­állás később tragikus következményekkel járó magvait.) Ivan Erceg a Frangepán-féle összeesküvés nyomán lefoglalt Zrínyi-Frangepán nagybirtok gazdasági helyzetének alakulásával foglalkozik. Az osztrák kézben lévő központi szervek elsősorban az adóprés eszközével kifosztották a birtokok lakosságát, aminek következtében félelem és bizonytalanság vett erőt rajtuk. A szerb Vasilije Krestic terjedelmes írásban foglalja össze a magyarországi szerbek érdekvé­delmi szervezeteinek kialakulását az 1848-49-es forradalom előestéjén, majd az abszolutizmus és a dualizmus korában. Megállapítja a szerző, hogy a szerbeknek Pesten és Újvidéken jelentős gaz­dasági és szellemi központot sikerült létrehozniuk. Ezek irányításával valósult meg a szokatlanul erős és öntudatos érdekvédelem megszervezése, amely során vállalták a szerbek mind Horvátor­szágban, mind Magyarországon a legkeményebb, akár fegyveres fellépést is vélt vagy valóságos érdekeik védelmében. Ez nemcsak a magyar forradalom idején volt tapasztalható, hanem 1867 után is. „A magyarországi, horvátországi és szlavóniai szerbekbe mélyen beleívódott a dualizmusellenes, államjogi küzdelem szelleme és az a szándék, hogy kiépítsék a lehető legszélesebb körű egyházi és iskolai autonómiát, amely idővel politikai tartalmú autonómiává is kinőhette magát." (195. old.) — állapítja meg a szerző. Amíg tehát a horvátok érdekvédelme területi alapú volt, addig a szerbeké kulturális és gazdasági, nem rendelkezvén összefüggő és többségi települési területtel. Ez azonban nem gátolta őket abban, hogy megfogalmazzák a területi különválás igényét is. Köztudott, hogy az ún. Vajdaság közigazgatási kiszakításának igénye, egy olyan területen, ahol a szerbség csak a lakosság egyharmadát alkotta, vezetett el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatti kímé­letlen szerb-magyar összecsapáshoz. A fanatikusan folytatott érdekvédelem, folyamatos túlkövete­lésekkel alátámasztva, történelmi léptékkel mérve, eredményesnek bizonyult. Szerb részről először a reformkorban eltervezett „Vajdaság" túlnyomó része, Jugoszlávia szétesése után is szerb fenn­hatóság alatt áll és a meg-megújuló betelepítés és etnikai tisztogatás nyomán ma már túlnyomórészt szerb nemzetiségű. Mirjana Gross a horvátországi polgárság kialakulását tekinti át az 1848 utáni évtizedekben. A szerző a kérdéskör avatott kutatója, jól ismeri az egész kelet-közép-európai polgárosodást a 19. században. A hasonló vonások mellett (paraszti polgárosodás, késői urbanizáció, értelmiség szerepe) regisztrálja az eltéréseket is. A horvát térségben a tárgyalt korszakban még igen nagy különbségek találhatók a dalmát, az isztriai, a szlavón és a tulajdonképpeni horvát területek polgárosodása terén. Zágráb ekkor még nem emelkedik ki a többi mezőváros közül, de iparosai és kereskedői magasabb aránya már megteremti a feltételét a város későbbi, csak Budapestéhez hasonlítható gyors demográfiai növekedésének. Bár a kötet 36 írása nem reprezentálhatja az egész magyar történész társadalmat, hiszen jeleztük, hogy elsősorban az ünnepelt tanítványai és a vele rokon témákon dolgozók jelentkeztek benne műveikkel, arra azért következtethetünk, hogy mely irányok erősödtek meg az utóbbi években a magyar történetírásban. Úgy tapasztaljuk, hogy a kilencvenes években gyarapodott azoknak a kutatóknak a száma, akik, minden ellenkező irányban ható érdekeltség ellenére klasszikus törté­nelmi témákon dolgoznak, olyan időhatárok közötti kérdéseket vizsgálva, amelyek mindenképpen távol esnek a napi politikai kérdésektől. Kötetünkben is nagy számban találhatók 17., 18. és kü­lönösen 19. századi témák. Ezek művelése csak hosszú előkészület, alapos forrás- és nyelvismeret birtokában lehet eredményes. A sok befektetés kezdetben csak kevés eredményt hoz. Nagyon he­lyesen tették a kötet összeállítói, hogy a műveknek ebből a köréből több műhelymunkának is teret adtak. A több évszázados számadások, terméseredmények közzététele tovább gyarapítja ismerete­inket az elmúlt századokról, s alkalmas a kor fő problémáinak új színben való feltüntetésére. Kiemelkedőek a kötetben a dualizmus korával foglalkozó résztanulmányok. Bizonyítják, hogy nem csillapul hazánkban a kettős monarchia iránti érdeklődés. Izgalmasak a közlekedési rendszer, min­denekelőtt a vasúti hálózat forradalmi gyorsaságú kiépítéséről szóló írások. Kaposi Zoltán nemzet­közi kitekintést végzett el, amikor az angliai közlekedési rendszer gyökeres átalakulását vizsgálta 1750 és 1850 között. Majdán László az erdélyi vasútépítések fontosságára mutat rá, megállapítván már írása címében, hogy ezek a modernizáció előfeltételét teremtették meg ebben a régióban. Az utókor olvasója a közben továbbgördült történelmi idő hozta változások ismeretében fontos követ­keztetések levonását végezheti el. Az erdélyi vasúthálózat kiépítése során például a nemzeti szem­pontot teljesen háttérbe szorította a gazdaságföldrajzi tényező. A korabeli nacionalista frazeológiával, s a történelmi Magyarországnak még napjainkban is sokszor tulajdonított „nemzeti öncélúság" vádjával szemben a vasutak utoljára épültek ki a ma-

Next

/
Thumbnails
Contents