Századok – 1999

Történeti irodalom - Hahner Péter: Az Egyesült Államok elnökei (Ism.: Urbán Aladár) VI/1364

1364 TÖRTÉNETI IRODALOM Hahner Péter AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKEI Maecenas könyvek, Bp. 1998. 367 о. Az Egyesült Államok történetével foglalkozó lassan gyarapodó magyarnyelvű történeti irodalom jelentős kézikönyvvel szaporodott. Hahner Péter munkája George Washingtontól Bili Clintonig, a kötet megjelenésének évégig tekinti át az Államok 42 elnökének politikai pályáját, bőven informálva azok személyiségéről és magánéletéről is. Szerencsés megoldása a kiadványnak, hogy minden kis életrajzi esszé a soron következő elnök önálló oldalon elhelyezett képmásával kezdődik, míg a szemközti (páratlan) oldalon az adott elnök személyi adatait és politikai tevékenységének eseményeit (választási győzelme, elnöki időszaka) találjuk. Ez az „adatlap" személyi vonatkozásban az elnök születési helyét, idejét, családi származását, vallását, iskolázottságának szintjét, foglalkozását ill. szakképzettségét, felesége — vagy feleségei — nevét, a házasság időpontját, gyermekei nevét, életkorát, az elnök halálának okát, helyét, idejét és jelenlegi nyughelyét is tartalmazza. (Sőt, kiterjed az illető gúny-, illetve ragadványneveire is.) Politikai vonatkozásban mindenekelőtt az elnök pártállását közli, majd választási győzelmének mértékét (az elektor, s 1824-től a közvetlenül leadott népi szavazatok számát), az elnökválasztási vetélytársakat és azok eredményeit, az alelnök és az államtitkár (külügyminiszter) nevét. A személyi, családi és politikai adatok után következik az elnökök életútjának esszéisztikus feldolgozása 4-6 oldalon. Csak két esetben (E D. Roosevelt és Nixon bemutatásánál lépi túl ezt a terjedelmet. Az első mondatok többnyire az elnök külsejéről, de minden esetben személyiségének jellemző vonásairól, ifjúságáról és tanulmányairól, majd korábbi foglalatosságáról és a politikához vezető útjáról, jelöléséről és megválasztásának körülményeiről számolnak be. A szerző előtt álló legnehezebb feladat az volt, hogy a megszabott terjedelemben kellő mennyiségű ismeretet közöljön a tárgyalt elnök tevékenységéről, elnökségének legfontosabb eseményeiről, a bel- és külpolitikai helyzetről. Mivel a kötet nem vállalkozhatott az Egyesült Államok történetének részletes bemutatására, ezek az esszék feltételezik az amerikai történelem bizonyos fokú ismeretét. El kell ismerni, hogy a terjedelmi korlátok keretei között ez gyakorlatilag sikerült olyan eseménydús időszakban kormányzó elnökök esetében is, mint például Lincoln, vagy Ε D. Roosevelt. Hahner Péter ügyelt arra, hogy kellően — sok esetben az anekdoták vagy pletykák felhasználásával — érzékeltesse az egyes személyek közötti alkati, vagy életviteli különbségeket, esetenként hangsúlyozva, hogy miben voltak elsők, úttörők vagy éppen hagyományteremtők. így értesülünk arról, hogy melyik elnök költözött elsőként az új fővárosba, Washingtonba, ki volt az Államok legalacsonyabb, vagy Reagan előtt legidősebb elnöke, ki vonult özvegyen, vagy agglegényként a Fehér Házba, illetve, hogy ki volt az, aki csak elnökként házasodott meg. Természetesen fontosabb momentumok is hangsúlyt kapnak: mikor győzött először ellenzéki jelölt, mikor került az elnöki székbe az első, nem az eredeti tizenhárom államból származó politikus, mikor zajlott az első „szenvedélyes" választási kampány, s ki volt az első elnök, aki hivatalában halt meg, s ki hagyta el elnöksége idején elsőként az Államok területét, ki nevezett ki először feketét vagy nőt a kormányba. A megkülönböztető jelzőket és minősítéseket folytathatnánk, de talán fontosabb a szerzőnek az az eljárása, amelynek során kortársi véleményeket idéz, illetve az egyes elnökökről alakuló változó értékelésről számol be, többnyire megnevezve azokat a történészeket, akik egy-egy elnök tevékenységét új módon közelítenek meg és értékelnek. A kötet élén bevezetést találunk, amely az Egyesült Államok elnökének hivatalát, az Alkotmány II. cikkelye által meghatározott hatalmat és feladatköröket mutatja be. Ezt követően az elnököket hat, a belpolitikai fejlemények, majd a nemzetközi helyzet által meghatározott csoportban ismerteti, minden korszakot elöljáróban tömören jellemezve. A korszakolás első három, 1898-ig terjedő időszakát a belpolitikai jellemzők határozzák meg: ez az „alapító atyák", a jacksoni demokrácia és a polgárháború nemzedékének időszaka. Az 1898. évi hódító háború után már „globális" szempontok érvényesülnek, s a szerző a négy korszak: a hódító és progresszív Amerika, a válság és a második világháború, a hidegháború, végül az ezredvég adta időkeretek között mutatja ba az egymást követő elnököket. A kötet a felsőoktatásban is jól hasznosítható, ezért a recenzensnek volna néhány megjegyzése, amelyet a szerző figyelmébe ajánlana, mivel elképzelhető az — amire az előszóban utal — hogy a munka új kiadására sor kerülhet. A Bevezetésben mindenekelőtt a Konföderációs Cikkelyek kapcsán még égyértelműbbé kell tenni, hogy azok nem hoztak létre központi kormányzati vagy