Századok – 1999

Történeti irodalom - A Batthyány-kormány igazságügyminisztere (Ism.: Erdődy Gábor) VI/1356

1356 TÖRTÉNETI IRODALOM és A Kárpáti kincstár számos realista miniatúrája társadalom- és mentalitástörténeti szempontból is elemezhető. A kötet sajtó alá rendezője, Szilágyi Márton mintaszerűen alapos munkát végzett. A kritikai kiadások szokásos szerkezeti elemei — megjelenés, keletkezés, fogadtatás, jegyzetek, tárgyi és nyelvi magyarázatok — több helyen valóságos kis tanulmányt rejtenek magukban. Egyszerű megoldásával különösen szellemes és tanulságos A Kárpáti kincstár keletkezési idejének tisztázása. Ebben Szilágyi, saját korábbi tanulmányára támaszkodva nyomon követi, hogyan vált egy múlt századi kiadás sajtóhibája (1838 helyett 1833-at tüntetett fel megjelenési évként) magyarázó érvényűvé egy sor tanulmányban. Ε téves dátum nyomán Kerecsényi Dezső pl. látni vélte benne az Országgyűlési Napló nyomait (ugyanis akkor egyidőben készültek volna), Horváth Károly pedig egyenesen az író művészi fejlődését bizonyította A vadászlak kai összevetve a téves kronológia nyomán. A fenti minitanulmányhoz hasonló értékek másutt is előfordulnak, így pl. A vadászlak egyik jegyzetében a reformkor börtönügyi vitairodalmának válogatott bibliográfiája van elrejtve. A történeti érdekű tárgyi magyarázatok igen alaposak. Ha mindenáron hibát keresnénk a kiadó fáradságos munkájában, akkor esetleg éppen a túlságosan hosszú, túl részletező, egy Kölcsey-kiadásban nem feltétlenül szükséges magyarázatokat kifogásolhatnánk. Például: a Curia említése kapcsán elhelyezésének történetét, kinevezési gyakorlatát, összetételét is elmeséli. A túl részletes, parttalan magyarázat már tálcán kínálja az alkalmat a kötekedő kérdésekre, pl. hogy miért nem említi meg a királyi tábla elnökét, a személynököt? Tartalmaz a kötet két fiktív bírósági védőbeszédet is. Ezek egyrészt az igazságszolgáltatás és büntetőrendszer iránti megnövekedett érdeklődéssel, másrészt a bűn és bűnhődés felvilágosodásból származó problematikájával hozhatók összefüggésbe. Noha egyik irányban sem létezhetett semmilyen közvetlen hatás, a beszédeket olvasva természetesen Deák Ferenc pár éve kiadott ügyészi iratai jutnak eszünkbe, elsősorban a Babits-féle betyárbanda ügyében írott védelem. A kötet terjedelmes függelékében közli a két befejezett novella egykorú német fordítását is. Fónagy Zoltán A BATTHYÁNY-KORMÁNY IGAZSÁGÜGYI MINISZTERE Zalai gyűjtemény 43. Szerk.: Molnár András Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1998. 322 o. A Zala Megyei Levéltár 1998-ban megjelent, a Batthyány-kormány igazságügy miniszterét bemutató kötete a megszokottól némiképp különböző módon indítja az 1840-es évek elején még sikeres, ünnepelt ellenzéki vezér történetét. Az eltérés elsősorban a téma megragadásában, stiláris megjelenítésében és abban a megközelítésben nyilvánul meg, amely az évforduló természetesen ünnepélyes hangulata ellenére sem enged az emelkedett csábításnak, kerülve a hangzatos jelzős szerkezetekben megnyilvánuló emocionális csapongásokat. A kötet szerzői a tényfeltáró, elemző és összegző feladatra összpontosítanak, indokolt esetekben kritikusan viszonyulnak a vizsgált korszakhoz, annak főszereplőihez, így magához Deákhoz is, ezáltal biztosítva egyben nagyobb nyomatékot méltató megállapításaiknak. Egyszerűen csak megérteni és megértetni próbálnak és a feltárt, illetve rekonstruált pozitív tények, összefüggések erejével lelkesítenek. A tanulmányok ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy van miért lelkesedni, van mire büszkélkedni történelmünk egyik kiemelkedő korszakának eredményeire emlékezve. Mert ha a rendkívül összetett kihívások megválaszolása során születtek is ellentmondásos döntések, a Deák aktív részvételével megformált 48-as mű kétségtelenül egy a korabeli legprogresszívabb egyetemes liberális polgári-alkotmányos értékeket magas szinten elsajátító, vállaló s azokat a hagyományos nemzeti tradíciókkal egységes cselekvési programban ötvözni képes törekvések eredménye volt, amely történelmi örökségünk napjainkig legkiemelkedőbb fejezetét képezi. A tárgyalás időrendi kereteit meghatározó kiindulópontot 1843 ősze, Deák visszavonulása az országos közélettől, kudarcai és csalódásai jelentik. Molnár András (Deák Ferenc a forradalom előtt) ábrázolásában egy magánéletében boldogtalan, társtalan, kiegyensúlyozatlan ember jelenik meg, akin 45 őszétől politikai karrierjét is komolyan veszélyeztető depresszió teljesedik ki elsősorban betegsége következtében. Mindehhez lelki betegsége is társul, mivel úgy érzi, hogy a kor kihívásainak nem tud megfelelni. Kossuth-ék sürgetésére, hogy vállalja el az ellenzéki program kidolgozását, őszintén beismeri, hogy csupán „becsület és kötelesség" motiválja a csapatmunkában való részvé-