Századok – 1999
Kisebb cikkek - Völgyesi Orsolya: Novák Antal kiadatlan levelei Kölcsey Ferenchez VI/1335
KISEBB CIKKEK 1343 látást,7 8 és a' 8-dik Art: innét való elhagyását7 9 javasló fő rendi észrevételek sem fognak ezúttal még elfogadást nyerni; esmérvén azomba roskadni szokott inainkat, kétlem hogy az ezek felett következendő többszöri izenet váltások után is állandó majoritásra számítani lehessen. Azért édes Ferim, ha jöhetz jöjj. A' jövö héten elkezdődnek az Országos Ülések a' fő rendi Izenetre a' kerületekbűi készen felhozandó Válasz-Izenetünk felett - és még szép részt vehetz a' hanyatló igaz ügy pártfogolásában. Ugy meg fogytunk hogy gyakran voksra kerülvén valami 10. V[árme]gyeis hibázik egészlen - tellyes számmal meg igen kevés van: ez is árnyék törvényhozásunkra! - Bétsbűl azt is híresztelik, hogy ujj királyi Propositiokra80 tarthatunk legközelébb számot - nem éppen lehetetlen lévén hogy ez meg történjék, és hogy ujjontz katonák kívántassanak az Országtul, csak ezért is sies visza. Isten veled. Ölellek szeretettel barátod Nóvák. 3. Gyulán Nov: 28kán [1]835. Kedves Ferim! Talán hosszas halgatásom gyanút is élesztett benned kedves nézve azonban azt meg akarta szüntetni (L. Iratok I. 303-304.). A felsőtábla viszontválaszában az úriszékek eredeti hatáskörét a jövőre nézve is fenntartani javasolta (L. Iratok I. 340-341.) 78 Az úrbéri pereket az eddigi szabályozás szerint a megyei törvényszéktől a Helytartótanácshoz lehetett feljebb vinni: az alsótábla javaslata ezzel szemben az úrbéri perek fellebbezését a közigazgatási útról a rendes bírói útra kívánta terelni. A felsőtáblának az eredeti gyakorlatot fenntartani akaró véleményét 1. Iratok I. 344-345. 79 A felsőtábla válasza a jobbágyok személy- és vagyonbiztonságát garantáló 8. törvénycikket a jogügyi munkálat megfelelő részeire akarta halasztani (L. Iratok I. 347.). 80 királyi előterjesztésekre... 81 Nóvák és Kölcsey barátságát bizonyítja az a Kölcsey által írt meleghangú búcsúztató, mely 1834 júliusában, Nováknak a követi tisztéről való lemondása után Pozsonyban keletkezett. A kézirat hite-Barátom! Ha némileg keletkezhetett is volna melegen érző kebledben, űzd el, 's annak helyt neadj; - mert te nékem felejthetetlen maradsz mind örökön örökké, és én tapasztalt barátságod meghidegülését a' legnagyobb veszteségnek tartanám mindég.8 1 Azonban én minden lépten nyomon félre értetve, megrovattatva, és üldöztetve mit is írhattam volna néked Edes Ferim?8 2 Csak erköltsi gyengeségünk' felőli panaszt — keserű jövendőt —, a' közjón munkálódni tartató honfiak közötti személyes kajánság, irigység, és az átkozott fösvénység szülte szakadások' példáit - és sok sok illyeseket Írhatnék egyedül. De hiszen az őn keblében dúlni szokott, 's kárán sem okuló magyarnál ez mind nem újság; - és mi tán egyikünk sem tartozunk azoknak sorába, kik postán írott levélben egymás iránt ülyesekröl bizton nyilatkozhatnak. Mert a sötétség szolgái előtt se mennyen, se földön nints szent dolog - 's ig[y] a' pecsét sem az! Most mint könyörgő folyamodom hozzád. Kebelünkben lakó, 's vélem rokon Karassyay família8 3 Szathmár vármegyében eredetileg Nemesi productionalis pert kezdvén, 's folytatván, miután azon perlességét az aláírók között szereplő Deák Ferenc 1866-ban maga is megerősítette (A búcsúlevelet 1. Zsilinszky Mihály, Nóvák Antal életéhez, In, A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Évkönyve 1884/85., XI. kötet, B. - Gyulán, 1886, 91-100.). 82 Nóvák nyilván az 1835. február 3-i közgyűlésen elfogadott körlevél nyomán az év nyarán lezajlott királyi biztosi vizsgálatra utal (vö. a 2. sz. jegyzettel). 83 Nóvák Antal testvére, Mária idősebb Karassyay István felesége volt. Idősebb Karassyay István és fia, ifjabb Karassyay István számára az Y Ferdinánd által adományozott nemesítő címeres levelet Pest vármegye közgyűlésen, 1836 júliusában hirdették ki, s az erről szóló bizonyító levelet ekkor állította ki a nevezett megye (Pest megyei Levéltár Pest-Pilis Solt Vármegye kis- és közgyűlési jegyzőkönyvnek [IV3/a-l] 1836:3501.). Ifjabb Karassyay István Békés megyében 1837 és 1840 között levéltárnok, 1840-től
