Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1333 el a rebellis kormánytól és teljesíti azokat. Továbbá ez áll még a proklamációban: »minden város, melynek lakói akadályokat mernek gördíteni az osztrák és orosz csapatok útjába, le lesz égetve; a zsidó községeket, melyeknek tagjai támogatják a rebelliseket, pénzbírsággal fogjuk büntetni.« Másrészt Görgey magyar tábornok kiadott egy parancsot, miszerint azok a városok, melyek nem szállnak szembe a bevonuló osztrák és orosz csapatokkal, fel lesznek gyújtva. Úgyhogy most bárhogy is viselkedik a szerencsétlen magyar lakosság, mindene el lesz pusztítva, fel lesz gyújtva. Kossuth és miniszterei június 27-én kiadtak egy felhívást, melyben kijelentik, a haza veszélyben van. Kossuth minden magyart fegyverbe hív, miközben végül maga is bevallja, hogy az eddig kiontott vér hiábavaló volt és hogy semmilyen segítség nem várható külföldről (Franciaország és Törökország). Elrendel egy keresztes hadjáratot, melyben minden férfinak részt kell vennie. Megparancsolja az élelem megsemmisítését. Minden lakónak el kell hagynia azokat a városokat, ahol ellenség tartózkodik és fel kell gyújtani a házakat. A papoknak keresztet kell ragadni és mindenütt misézniük kell."9 9 Lényegében hasonló véleményt tükröz a Times is, melynek cikkét 1849. szeptember 14-én idézi a Flyveposten: „Semmi nem volt olyan megrázó, mint érezni a hatalmas különbséget Kossuth keresztes hadjáratot elrendelő vad felhívása és a nyugodt, komoly, de kedves hang között, melyen Görgey megkéri honfitársait, hogy menjenek haza és a háború befejezését hagyják meg az államférfiaknak és a katonáknak"10 0 Ezek a kritikák, észrevételek azonban semmit nem vonnak le a szabadságharc értékéből, hiszen az árnyoldalak és tévedések épp úgy, mint a háború fénypontjai döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarság végleg és visszavonhatatlanul bekerüljön a dán és európai közgondolkodásba. Ha viszont egy utolsó, rövid összegzést akarunk kapni a Dániában uralkodó tényleges hangulatról, melyet a magyar események egészében váltottak ki, Goldschmidtet érdemes meghallgatni, akinél nehéz lenne érzékletesebben megfogalmazni és jobban megragadni a szabadságharc dániai visszhangjának lényegét: „»Magyarország О Császári Fenséged lábainál fekszik«. A hír váratlanul, gyorsan terjedt el Európában, s be kell vallanunk, legtöbbünk fülében kellemetlenül csengett. Hiába a hideg politikai számítás, hiába a józan diplomáciai megfontoltság, az ember feltétel nélkül a lovagias magyarokkal tartott. Kormányaink félhivatalosan megígérte nekünk dánoknak, hogy szerencsés kimenetele lesz nemzeti ügyeinknek, ha a magyarok elbuknak. És mi becsületesek voltunk a hazánkkal szemben. Nagyon kívántuk Dembmski, Bem, Görgey vereségét, Kossuth bukását. Gyászos arckifejezést öltöttünk, mikor a huszárok olyan borzasztó sok osztrák és orosz katonát megvertek, de a szívünk titokban nevetett a feltétlen örömtől. Meg kell köszönnünk az istennek, hogy hagyta, hogy ilyenkor úgy tett, mintha nem vett volna észre semmit."101 99 Dannevirke 1849. július 14. íoo Flyveposten 1849. szept. 14. 101 Nord og Syd 1849. aug. 26. 54.