Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
132 CSERNUS SÁNDOR Az Emlékiratok közönségének érdeklődése, mint ahogy a mű olvasóinak száma is valószínűleg alaposan meghaladta Commynes legvérmesebb várakozásait is: öt kézirata maradt ránk, de csak egyetlenegy (az un. Polignac-kézirat) tartalmazza Commynes művének mind a nyolc kötetét. (Ez a körülmény is arra utal, hogy valójában tematikailag is két különálló alkotásról van szó, melyek közül a nagyobb érdeklődést az első hat könyvet tartalmazó rész váltott ki).2 3 Mint ahogy már a Godefroy-idézet is sejtetni engedte, a Mémoires sur Louis XI. igen nagy sikert aratott: alig több mint tíz esztendővel Commynes halála után már meg is jelent Commynes művének nyomtatott kiadása Párizsban (1524 áprilisa), melyet még ugyanebben az évben újabb kiadás követett (Galliot du Pré). Mindkét kiadás csak az első hat könyvet tartalmazta. Nem kellett azonban sokat várni a kiegészítésekre sem: 1528-ban adták ki először a VII-VIII. könyvet, 1540-ben pedig a teljes változatot, melynek 1552-ben már (a kor színvonalán álló) kritikai kiadása is lett. A Denys Godefroy-féle kiadás (1649) idején már van olasz fordítása (Velence, 1544), van több latin változata (Sleidanus, Barthius), 1551-ben németül jelenik meg, s a 17. század közepére már flamand, svéd, spanyol, portugál és angol fordításban is hozzáférhető. Anélkül, hogy a modern kiadások és további fordítások részletes felsorolására vállalkoznánk, az eddigiek alapján is bizton állíthatjuk, hogy nincs a középkori illetve kora újkori francia történetírásnak még egy olyan alkotása, mely akkora hazai és nemzetközi sikert aratott volna, mint Commynes műve: sem Villehardouin, sem Froissart, sem Chastellain sem pedig a Grandes Chroniques de France sikere nem közelítette meg sem elteijedtségében, sem pedig a közönségére gyakorolt hatás szempontjából.24 Commynes munkásságának óriási nemzetközi visszhangjával ugyanakkor szemben áll rendkívül szerény hazai irodalma.2 5 A személy és a politikai pálya megítélésével kapcsolatban gyakran (még manapság is) szélsőséges vélemények csapnak össze, attól függően, hogy mire helyezik a hangsúlyt az elemzők. Az alábbiakban ezekből a véleményekből adunk ízelítőt, majd kísérletet teszünk arra, hogy röviden összefoglaljuk a commynes-i gondolatrendszer legfontosabb, legeredetibbnek tekinthető jellemzőit, illetve azon elemeit, amelyeknek e vélemények kiváltásában minden bizonnyal lényeges szerepük lehetett. Láttuk, hogy Commynes gondolatai meglehetősen gyorsan eljuthattak ahhoz az olvasótáborhoz, amelynek a szerző elsődlegesen szánta őket: valóban a „gya-saiban VII. Károly panegyricus-át írja meg, míg XI. Lajosról igen sötét képet fest. Kiadva: Basin, Th.: Histoire des règnes de Charles VII et de Louis XI, kiadva Quicherat, J., I-IV, Paris, 1855-1859., valamint Histoire de Louis XI., kiadó és ford. Samaran, Ch., „Les Classiques de l'Histoire de France du Moyen âge, N° 26", Paris, 1963., Favier, Dictionnaire..., 117. 23 A kéziratok pontos leírását lásd Dufournet, im., 540. 24 Commynes-nek a történetírás területén játszott szerepére lásd Bourdé; G.- Martin, H.: Les écoles historiques, „Points. Histoire", H67, Paris, 1983., 40-50., Dictionnaire..., 211-213. 25 A becslések szerint tönb mint száz kiadás és fordítás (vö.: Medieval France, 245.) ellenére magyar nyelven mindössze egy szövegrészlet két rövid kiadásáról tudunk: ismereteink szerint eleddig egyedül Cs. Szabó L.: A francia irodalom kincsesháza, Bp., 1942., valamint Sz. Jónás I. (szerk.): Európa és a Közel-Kelet, IV-XV sz. Egyetemes Történeti Szöveggyűjtemény. Középkor, 1/1-2., 660. c. műveiben. Időközben, az Európa Könyvkiadó megrendelésére, (1989) elkészült egy magyar fordítás, mely Commynes Emlékiratainak bő válogatását adja, in Középkori francia krónikák. Robert de Clari, Jean de Joinville, Philippe de Commynes, vál. Sz. Jónás /., ford. Csernuss S. és Cs. Tóth A. (Kézirat). Az első hat könyv teljes fordítása folyamatban van.
