Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1306 RAÁB RENÁTA II. A K0benhavnsposten és a Dannevirke vitája A vitát, bármilyen különös is, Kossuth s Batthyány Kázmér május 18-án írt „A magyar nemzet ünnepélyes óvása az orosz beavatkozás ellen" című külföldi kormányoknak szánt körlevele indította el. A Dannevirke szerkesztője, a dán nyelv jogaiért kitartóan küzdő és Schleswigben köztiszteletnek örvendő Koch július 18-án teszi közzé lapjában a körlevelet, s hosszú kommentárral látja el. Megjegyzéseiből kiderül, hogy a levél nem tesz rá jó benyomást. Első kifogása, „hogy a dokumentum vad keserűségben íródott, mely Kossuth büszke lelkén uralkodott, mikor megbizonyosodott az orosz beavatkozásról", s az indulatos stílus rossz hatást kelt az olvasóban. Igazságtalannak tartja Kossuthot, mikor a császári házat hibáztatja az intervencióért és „a háborúért egyedül a Habsburgokat teszi felelőssé, miközben a magyar nemzet Kossuth szerint minden szempontból tiszta és szent". Koch rámutat, hogy ez nem így van, hiszen maga a manifesztum kimondja, hogy a Habsburg-ház örökre megvan fosztva trónjától. „Aki pedig beül az üresnek nyilvánított székbe, azt mindnyájan tudjuk, hogy kicsoda: maga Kossuth úr, a Hírlap c. újság előző szerkesztője."28 „A történelem majd igazolja, hogy maga 28 A trónfosztás híre, melyről az összes napilap tájékoztat, nem eredményez külön elemző cikkeket. Csak a két egymással vitát folytató lap (Dannevirke és K0benhavnsposten) foglalkozik komolyabban és részletesebben az eseménnyel. Mint látni, a vita alapját a trónfosztás ténye képezi. Bár itt nem derül ki pontosan, miért ingerli annyira az abszolutizmustól elhatárolódó Dannevirke-t az április 14-i határozat, korábbi tudósításai magyarázatot adnak rá. Április 30-án tudósít arról, hogy „Kossuth felhívja a honfitársakat, hogy segítsék V Ferdinándot újra trónjára, ahonnan egy katonai puccs mozdította el. A kossuthi párt ugyanis azt állítja, hogy a letett császárért harcolnak és az ő jogait védik. Ez nagyon hasonlít arra, mikor a schleswig-holsteiniek állítják, hogy Dánia királyának jogaiért harcolnak." (Dannevirke 1849. ápr. 30.) Május 2-i számában megint csak ezt ismétli meg. (Dannevirke 1849. máj. 2.) Május 3-i számából is kiderül, hogy foglalkoztatja a trónfosztás híre, s úgy látja, „a harc ezután mindkét fél számára politikai lenni vagy nem lenni kérdéssé vált. Hamarosan meglátjuk, vajon Kossuth keresztülviszi-e Függetlenségi Nyilatkozatát, mely a régi Ausztriát másodrendű európai hatalommá süllyesztené, vagy Ausztria még ezt a veszélyt is túléli és Magyarországot birodalmának engedelmes provinciájává süllyeszti". (Dannevirke 1849. máj. 3.) A Dannevirke május 16-án ismét visszatér a trónfosztásra: „Különös, hogy mindent, amit Kossuth Függetlenségi Nyilatkozatáról és a Habsburg-ház trónfosztásáról eddig mondtak a bécsi lapok, most mind valótlan híreknek vannak elkönyvelve. Várhatóan a németek maguk találták ki az egész históriát." (Dannevirke 1849. máj. 16.) A Flyveposten a trónfosztással kapcsolatban egyetlen észrevételt tesz: „Az oroszok még nem nyomultak be Krakkóba . Néhányan úgy gondolják ennek az az oka, hogy a kormány még egy békés megegyezést akar. Hogy a magyarok azonban alig akarnak belemenni egy békés megegyezésbe, jól bizonyítja a képviselőház határozata, melyben a kormány a Habsburg-házat trónfosztottnak nyilvánította." (Flyveposten 1849. máj. 18.) A trónfosztásnak a Dannevirke 1849-ben utólagos visszapillantásában már jóval nagyobb szerepet tulajdonít. Az orosz intervenció fő okának az április 14-i határozatot tartja, mely „előhívta a legborzalmasabb ellenséget, kimozdította megfigyelő szerepéből, s Paskievics átkelt a Kárpátokon." (Dannevirke 1849. dec. 19.) A Kybenhavnsposten a trónfosztással kapcsolatos tudósításaiban nem magát a trónfosztást helyesli vagy védi, hanem a nyomában elteijedt hírt igyekszik cáfolni, miszerint a debreceni határozat Magyarországon megosztotta a közvéleményt. ,,Αζ osztrák statáriális lapok megpróbálják az április 14-i dekrétumról azt a hírt elteijeszteni, hogy a lakosság körében elégedetlenséget szült. Mások úgy vélik, hogy a magyarok egy herceget választanak a Habsburgok helyett. Valószínű totálisan félreértik a jelenlegi Magyarország forradalmát, mikor azt feltételezik, hogy a cél az, hogy orosz vagy francia uralkodónak vessék alá magukat. (K0benhavnsposten 1849. máj. 3.) Május 29-én a következőket írja a lap: „ Az orosz cár elismerte most a Francia Köztársaságot, hogy ne zavaija őt magyarországi hadműveleteiben. Érdekes lenne magtudni a francia kormány reakcióját, mikor a magyar követ bejelentette a Habsburg-ház trónfosztását, amit nemrég hagyott jóvá a debreceni nemzetgyűlés, hiába jelentette a
