Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1303 kormánynak arra, hogy forradalmi külpolitikai programját a konzervatív nagyhatalmak egyetértésével, sőt támogatásával valósíthatja meg. A terv sikere főként azon múlt, hogy az általános európai forradalmi hullám közepén mennyire sikerül a schleswig-holsteinizmust törvényes uralkodó elleni, szeparatista lázadásnak beállítani.1 7 Dániának pedig ugyancsak szüksége volt a keleti hatalmak támogatására, miután Palmerston Disraeli április 17-i interpellációja, s a dán királynak Schleswig birtoklását garantáló 1721-es angol jegyzék ellenére sem volt hajlandó a fegyveres segítséget kérő Orla Lehmann miniszternek mást ígérni, mint a jóindulatú, de semleges diplomáciai közvetítést. 18 A Schleswig birtoklását garantáló másik nyugati hatalom, Franciaország sem jöhetett számításba, hiszen amint a liberális Knuth külügyminiszter 1848 novemberében, a márciusi minisztérium leköszönésekor utódjának szánt rövid összefoglalójában leírta, a francia köztársaság felkeresése „áprilisban nemcsak hogy időszerűtlen és eredménytelen lett volna, de egyenesen káros ügyünkre nézve".19 Dánia számára így nem maradt más, mint a Poroszország visszaszorításában és a német kérdés rendezésében közvetlenül is érdekelt két hatalom, Oroszország és Ausztria effektív segítségében való bizakodás. Mivel azonban 1848-49-ben mindkét ország uralkodójának a figyelmét a magyar ügy kötötte le, szabadságharcunk hatását Dánia ha közvetetten is, de jobban megérezte, mint bármelyik más békésen szemlélődő európai ország. 1848 áprilisában a porosz támadás megindulása után Dániát az osztrák segítség elmaradása rendkívül súlyosan érintette, hiszen hagyománnyá vált a Német Szövetségen belül, hogy Dániát Ausztria védi meg nagy riválisának, Poroszországnak a túlkapásaitól. Dánia nyugodtan támaszkodhatott Ausztriára, ugyanis már 1845-ben megírta a kiéli kikötőt Poroszországtól féltő Metternich a berlini osztrák követnek, hogy a Dán Monarchia megőrzése „elsőrangú politikai szükségesség, hiszen Dánia a hercegségek nélkül egy minden életműködésétől megfosztott államocskává zsugorodna össze, és a hely, melyet az ország az észak-európai államrendszerben eddig elfoglalt, nemcsak hogy üres lenne, de területe politikai és szociális zavargásoknak válna színterévé, és a legveszélyesebb szövetkezési kísérleteket vonná maga után".2 0 Mindezek ismeretében érthető, hogy az Osztrák Császárság megrázkódtatásai súlyosan érintették Dániát is, mely így 3 éven keresztül teljesen magára maradt Poroszország és az egyesült Németországgal folytatott véres és sok áldozatot követelő küzdelmében. A dán politika ugyan 1848-ban sem hagyott fel a kísérlettel, hogy Ausztriát Frankfurt és Poroszország elleni határozott fellépésre ösztönözze, az 1849 februárjában Bécsbe majd Olmützbe látogató Pechlinnek, a metternichi Európa egyik legtekintélyesebb dán diplomatájának sem tudott Ferenc József egyelőre mást válaszolni: 17 A márciusi minisztérium kettős külpolitikájáról a svéd Haralds, Hjalmar: Svériges utrikespolitik 1848, Et bidrag til belysning af Danska fragans, första skede, Akademisk afbandling, Uppsala 1912. 31. 18 Orla Lehmann' s Efterladte Skrifter I. udgivet af Hother Hage, K0benhavn, Forlagt af den Gyldendalske Boghandel 1872. 196. 19 Udenrigsminister Grev Knuth's Fremstilling af Danmarks Underhandlinger 1848 indtil Vaabenstilstanden i Malm0. Historisk Tidsskrift 4. Raekke 5. Bind. 475. 20 von Rantzau, Johann Albert: Zur österreichischen Auffassung der Schleswig—holsteinischen Frage. Zeitschrift der Gesellschaft für die schleswig-holsteinische Geschichte 60. Band. Karl Wachholz Verlag, Neumünster in Holstein 1931. 414.
