Századok – 1999

Közlemények - Sándor Pál: Újabb kiadatlan Deák források VI/1279

ÚJABB KIADATLAN DEÁK FORRÁSOK 1281 JEGYZETEK a Az irat teljes címe így szól: Tiszti véleménye Deák Ferenc becsületbeli tiszti alügyésznek egri nemes Kun Gábor által elkövetett gyilkosság érdemében. Azóta kiadta Molnár András: Deák Ferenc ügyészi iratai 1824-1831 című forrásgyűjteményében. Zalaegerszeg, 1995. 84-85. b Dely Boldizsár alszolgabíró jelentésében c Habók = hóbortos, kelekótya. d Az irat hiányzik. Az irat forráshelye: Zala Megye Levéltára (a továbbiakban: ZML.) Processus criminales. 39. cs. Nr. 146. 1826. 1995-ben Molnár András, Deák Ferenc Ügyészi Iratai c. forráskiadványában már közzétette ezt és a következő iratot is. 81-85- és 100-101. TISZTI VÉLEMÉNY*) A Tekintetes Nemes Vármegyének 1827. esztendő januárius 8-án tartott közgyűlésében a 130. szám alatt hozott kegyes végzése következésében Rádi helység, némely lakosai által Nagy György kolduson elkövetett kegyetlen gyilkosság iránt az itt következő alázatos vélekedést adja az alolírt tiszti ügyész. A múlt 1826. esztendei július hónapnak 28-án Rádi helységben Simán János takácsmesternek háza délutáni egy órakor meggyulladott. A lármára összeszaladó helybéliek közül némelyek, egy bizonyos Nagy György nevű koldusnak, kit azon reggelen a faluban kéregetni láttak s ezért, mint gyújtogatót gyanúba vették, utána indulván, azt a Szt. Mihályi téglaszínnél megfogták, és kötözve Rádra viszszavezették. Ott többen a lakosok közül összecsoportozván, a bírónak kezéből, ki azt őrizet alá akarta tenni, erőszakosan kiragadták, először veréssel kezdették vallatni, de minthogy semmi vétket el nem vállalt, a lángoló tűz közé dobták; megégett testtel és vérző sebekkel kilencszer vánszorgott ki a nyomorult a lángok közül, de a dühösködő csoport ugyanannyiszor oda ismét visszataszította, sőt végre egy tüzes doronghoz kötözve, az égő asztagnak közepébe vetette, s ott iszonyú kínok között meg is halt. Igaz ugyan, hogy éppen azon időpontban történt ezen borzasztó kegyetlenség, midőn több szomszéd megyéknek számos és népes helységeik vagy gondatlanságból eredett véletlen esetek, vagy némely gonosztevők gyújtogatásai által hamuvá égvén a csaknem naponként közelebb vagy távolabb füstölgő faluknak tekintete, s a gyújtogatókról nagyítva szárnyaló hírek minden gazdát aggódó rémülésbe ejtettek s a vélt gyújtogatok ellen bosszuló haragra gerjesztettek, minden ismeretlent gyanúsnak, gyújtogatónak nézett az elrémült köznép, s ezek között a mások irgalmasságával oly gyakran visszaélő koldusokat terhelte leginkább a közgyanú, de ellenben igaz az is, hogy ezen figyelmet érdemlő környülállás, csak könnyebbíti a rádaiak vétkes tettének sűlyát, magát azonban a vétket, s annak méltó büntetését el nem törölheti, mert meg vágynák általa sértve a polgári törvények, melyek minden bűnnek büntetést, de bírót is rendelnek, a bírák hatalmát, önkényt nem ismerő törvényes korlátok közé szorítják, s nem engedik, hogy annak, kit a külső színb)

vétek gyanújával terhel, a felzúdult indulatú köznép légyen hirtelen ítélője, s egyszersmind meghallgatás és védelem nélkül igazságtalan büntetője, pedig éppen ezen törvények sérthetetlen megtartásán épül a polgári társaságnak0^ főkincse: a személybeli bátorság. — Nehogy azért a büntetlenül maradott rossz példa vétkes követőkre találjon, az alolírt tiszti ügyésznek alázatos