Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
SZERZETESRENDEK II. JÓZSEF KORÁBAN 1267 lostorának megszűnte után. Ugyanakkor Bán Péternek egy másik, az alsópapság létszámának alakulásával foglalkozó tanulmánya4 0 — az idevonatkozó táblázat — szerint a papi szolgálatot vállalók száma, legyen az plébános, segédkáplán (cooperator) vagy helyi káplán (localis), 1782-1790 között 817 fővel emelkedett. Bán Péter szerint tehát az 5463 főből 2949 főt érintett a feloszlatás. Közülük a világba visszatérve évi 300 forintos nyugdíjából próbált megélni 1660 fő, papi szolgálatot vállalt 1075 fő, 214 főről pedig nincsenek adatok. Véleményem szerint is ellentmondás rejlik a Kollonichnak készített táblázatokban. Ha egymás mellé helyezzük a teljesen megszüntetett rendek 1782. évre és az „elbocsájtottakra" vonatkozó adatát, akkor meg kell állapítanunk, hogy az 1782. évi szerzetesi létszám nem felel meg az „elbocsájtott" létszámnak. Például a pálos rend szerzeteseinek összlétszáma az 1782-es táblázatban 456 fő, mégis a rend feloszlatása után csak 381 fő szerepel az „elbocsájtott" rendtagokról készült táblázatban. Feltehetőleg ez utóbbi táblázatban valóban csak azok szerepelnek, akiket a szerzetesi kötelékből elbocsájtottak, vagyis feloldoztak szerzetesi esküjük alól. Ebbe a kategóriába tartoztak mindazok, akik visszatértek a világba és a kapott nyugdíjból próbálták rendezni életüket, valamint azok, akik világi-papi szolgálatot vállaltak. Nem szerepel a táblázatban azoknak a száma, akik más rendbe vagy rendjüknek másik, még működő kolostorába léptek, vagy egészségi állapotuk miatt az irgalmasrend gondoskodására bízták magukat.4 1 A feloszlatás nem érinthetett 2949 szerzetest, ahogyan Bán Péter feltételezte. Egyrészt azért nem, mivel a második táblázat szerint maradt 2514 fős összlétszám csak tervezet volt, melynek végrehajtására nincsenek biztos adatok. Másrészt ha az alsópapság létszáma 1782-1790 között 817 fővel emelkedett, akkor nem vállalhatott 1075 szerzetes világi szolgálatot. A Bán Péter által, feltehetőlegtöbb táblázat bizonyos adatsoraiból összeállított, 1075 főt tartalmazó kimutatás nem szólhat a világi szolgálatot vállalók számáról azért sem, mert a laikusok nem vállalhattak lelkipásztori teendőket. Nem volt hozzá képzettségük, ők a kolostor körüli tennivalókat látták el. Valószínűbbnek tartom, hogy az 1660 „elbocsájtott" közül — a laikusokkal együtt — 1075 fő tért vissza a világba, s a fennmaradó 600 fő vállalt világi-papi szolgálatot rendházának megszűnte után. Időrendben a következő forrás az udvari számvevőség által 1790 márciusában újra elkészített adatsor.4 2 Magyarország esetében az egyházi személyek számában — a szerzetesek számában bekövetkezett csökkenéshez képest—minimális csökkenés figyelhető meg. A korábbi 8690 fő helyett 8505 főt számláltak 1790-ben, ebből a világi papok száma 3629 főről 6094 főre emelkedett,4 3 míg a szerzetesek száma 5061 főről 2411 főre esett vissza. Ebből a létszámból 2050 fő volt a férfi szerzetes és 361 fő apáca. A férfi szerzetesek létszáma (2050 fő) nem áll messze az 1792. évi esztergomi kimutatás szintén csak férfi rendeket tartalmazó 1960 fős adatától, s jóval alacsonyabb az 1786-1788-ra tervezett létszámnál (2514 fő). Az 1792 októberében készült eszter-40 Bán Péter: A világi papság és a papképzés helyzete Magyarországon II. József korában. Baranya, 4. (1991) 98-113. 41 II. József 1783. szeptember 29-i, a magyar püspöki karhoz intézett leiratában az irgalmasrendet jelölte ki az elmebeteg, illetve önmagát ellátni képtelen szerzetesek ápolására. Az iratokat lásd: MOL, С 71: 122. csomó, 2. kútfő. 42 Dickson 1993. 100. 43 Ez a létszám nemcsak az alsópapság számát foglalja magában.