Századok – 1999
Közlemények - Velladics Márta: A II. József korabeli szerzetesrendi abolíció statisztikája (1782–1847) VI/1259
1264 VELLADICS MÁRTA szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy a táblázatokat készítő hivatalnokok a tényleges csökkenéssel, s nem a feloszlatásban érintettek számával számoltak. Az 1782 januáijában kiadott feloszlatási rendelet lehetővé tette a szerzeteseknek a más rendbe vagy később saját rendjüknek az országon belül még működő kolostorába való átlépést, sőt ösztönözte bizonyos rendek — férfiak esetében az irgalmasrend, nők esetében az erzsébet-apácák — választását magasabb nyugdíj kilátásba helyezésével. Tehát 1782-1784 között ténylegesen 367 főt érinthetett a feloszlatás, de közülük csak 296 fő távozhatott az egyház kötelékéből, 71 fő pedig átléphetett egy másik rendbe vagy rendjének másik rendházába.26 Másrészt viszont az eddig ismertetett táblázatok csak a hazánkban található férfi rendházak és rendtagok számát mutatták, nem foglalkoztak a megmaradt női rendek kolostoraival és azok lakóival: angolkisasszonyok, erzsébet-apácák, notre-dame apácák, orsolyiták. Ebből következően az 5480 jelentheti az 1784 májusában Magyarországon élő összes férfi és női szerzetest. Ebben az esetben az 5480 fő és 5184 fő különbségéből adódó 296 fő a női rendek tagjainak 1784 májusi létszáma. Ha figyelembe vesszük, hogy az apácák létszáma az 1787. évi udvari számvevőségi kimutatás becslése alapján 337 fő volt s ezek a rendek II. József támogatására számíthattak, akkor könnyen elfogadható a két és fél év alatti 41 fős létszámnövekedés. Ε két lehetőség közül inkább az elsőt tartom valószínűnek. A Batthyány-féle feljegyzésen azonban további számítások is szerepelnek. Megadja a szerzeteseknek a feljegyzés idején meglévő („actualis' ') létszámát, mégpedig koldulórendi 3404 fő, nem koldulórendi 1057 fő, összesen 4461 fő. A Batthyány által is használt 1784. évi számadathoz képest (5184 fő), ez 723 fős létszámcsökkenést jelent. A csökkenés mértéke nagyobb, mint az 1787. évi számvevőségi táblázatban (514 fő). A papíron tovább folytatódó számítások szerint az aktuális létszámból (4461 fő) 1726 fő2 7 koldulórendi és 277 fő nem koldulórendi, összesen 2003 fő „csökkentendő" („reducendi"), így marad („stabiliendi") 1678 fő koldulórendi és 780 fő nem koldulórendi, összesen 2458 fő. Részben az udvari számvevőség 1787. évi táblázatában és a Batthyánynál kimutatott létszámcsökkenés különbsége, részben a további csökkentések terve miatt feltételezem, hogy az irat a számvevőségi jelentés felterjesztését követően keletkezhetett. Vélhetőleg Π. József, látva az 1784-ben tervezett és a bekövetkezett változásokat, nem volt elégedett az Egyházi Bizottság javaslatával és annak végrehajtásával, s további, jóval drasztikusabb létszámleépítést akart. Ehhez végezhetett számításokat a hercegprímás. A papíron szereplő, itt nem ismertetett, a rendi fejkvótára vonatkozó számítások sejtetni engedik, hogy a szerzetesek számát a fenntartásukhoz a császár által reálisnak vélt és előzetes kalkulációk alapján kiszámolt összeghez kellett igazítani. Ugyanezt a tervezetet kapta meg, csak immár rendekre lebontva gróf Kollonich László kalocsai érsek.2 8 Az érsek iratanyagában fennmaradt három tábla közül az első a szerzetesek és kolostorok 1782 előtti valós létszámát, a második pedig a Batthyány által kiszámolt tervezett létszámot, míg a harmadik az elbocsájtott szerzetesek és 26 Csak egy példa ennek alátámasztására: 1783. április-szeptember között 13 egykori klarissza apáca tett a pozsonyi erzsébet-apácák kolostorában fogadalmat. Schönvitzky Bertalan: A pozsonyi klarissza-apáczák története. Pozsony, 1886. 47. 27 Batthyány rosszul végezte el a kivonást, nála 1824 fő szerepel. A megmaradó szerzetesek létszámát helyesnek tartva, a csökkentés mértékét korrigáltam. 28 Kollonich László (1736-1817) 1787-1817 között kalocsai érsek.
