Századok – 1999

Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125

Csernus Sándor A RENESZÁNSZ FEJEDELEMTÜKRÖK FORRÁSVIDÉKÉN: PHILIPPE DE COMMYNES, A „FRANCIA MACHIAVELLI" „Philippe de Commynes Emlékiratai az eleddig nyomtatásban megjelent művek között, a Szentírást követően, a leggyakrabban kiadott alkotások közé tartoznak" -állapítja meg Denys Godefroy, a neves francia történész, aki a középkori francia történeti művek és dokumentumok első, a modern tudományosság követelményeinek is megfelelő kiadójaként végzett jelentős munkát, abban az előszóban, melyet Commynes Emlékiratainak 1649-es kiadásához írt.1 Talán önmagában ez a megállapítás is elegendő lehetne ahhoz, hogy Commynes életművének behatóbb vizsgálata iránt felkeltse az érdeklődést, s ez a meggyőződésünk csak tovább erősödik, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a mű népszerűsége a későbbi korszakokban is — különösen a 16-17. században — Európa-szerte töretlen maradhatott. Számos fordítása, kivonata született, ami igazolja a Commynes-Emlékiratok iránti, lankadni nem akaró érdeklődést és garantálta a mű lehető legszélesebb körben való diffúzióját is. Magyarországon—legalábbis a hazai könyvtáraink tanúsága szerint — egy kivonatos és az ismertebb francia krónikások műveit összefoglaló latin nyelvű változatban teijedt el.2 Philippe de Commynes (alias van den Clite, 1447-1509) a 15. századi francia politikai élet, a politikai gondolkodás és a korai humanista történetírás egyik legnagyobb és legellentmondásosabb egyénisége, s egyúttal — francia kortársai közül — a legjelentősebb és a legeredetibb történeti munka szerzője volt, akit hazájában az első modern történetíróként tartanak számon és aki az Emlékiratokban tulajdonképpen ,^Α Fejedelem " francia változatának a megírásával egyúttal a modern európai politikai gondolkodás egyik legnagyobb hatású egyéniségévé is válhatott: gondolatait azonban 1 Commynes, Ph. de: Mémoires sur Louis XI"-'sme

, kiadva: Godefroy, D., Paris, 1649. Commynes „Emlékiratainak" öt kézirata maradt ránk (ebből egy teljes) és manapság már a világban több mint száz kiadása illetve fordítása van. Legismertebb, ma is használható, tudományos apparátussal rendelkező kiadásai Dupont, E.I-III. köt., in „Société de l'Histoire de France", Paris, 1881., Mandrot, B., in „Collection de textes pour servir à l'étude de l'enseignement de l'histoire", XXXVI., I—II. köt., Paris, 1901-1903., Calmette, J.- Durville, G., in „Les Classiques de l'Histoire de France au Moyenâge", N° 3, 4 és 6., I—III., Paris, 1924-25., (teljes kiadás, I-VIII. könyv), Pauphilet, A: Historiens et Chroniqueurs du Moyen Age, „Bibliothèque de la Pléiade", Paris, 1938., 949-1448 (teljes kiadás, I-VIII.)., Dufournet, J., in „Collection Folio", (I-VI. könyv kiadása) Paris, 1979. (A hivatkozásokban a Dufournet-féle kiadást használjuk fel). 2 Legfontosabb korábbi francia kiadásai: Galliot du Pré, Paris, 1524 április 26., Marnet, E. de., Paris, 1528 szeptember 25. (a VII-VIII. könyv első kiadása), Guybert, F., Paris, 1540., (a teljes anyng — 8 könyv — először)., Sauvage, D., Paris, 1552., (első kritikai kiadás, egy ma már elveszett kéziratra alapozódik). A Magyarországon is elteijedt latin nyelvű változat: De rebus gestis Ludovici eius nominis XI. Galliarum Regis et Caroli Burgundié Ducis, Philippi Cominei Commentarij uere ac prudenter conscripti ex Gallico facti Latini a Joanne Sleidano. 1544