Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
1254 MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS tanulmányát, amely a későbbi törvénykezésnek is alapjául szolgált, s melyet ezért a Linzbauer-féle Codex is teljes egészében idéz.24 Van Swieten mindenekelőtt kijelenti, nem az a kérdés, megtörténhetnek-e, hanem, hogy megtörténtek-e valójában a vámpírokkal kapcsolatos események? Rámutat arra is, hogy vámpírok érdekes módon csak ott mutatkoznak, ahol elmaradottak a viszonyok, primitív a nép. Fölvázolja a vámpírhit (vlkodlak-, brucola-hit) előzményeit, s (új)görög eredetűnek véli, majd az 1732-es eseményeket ismerteti.25 A vámpír szót — helyesen — a szlávból (némileg helytelenül a szlavón upyr-ből) eredezteti. Leírja, miféle elhárító-ceremóniákat alkalmaz a nép (égetés, lefejezés, karóval átdöfés) - egy „hadnagy" (sic!) vezetésével a vámpírok ellenében. Fölhívja arra is a figyelmet, hogy mumifikálódás, a bomlás hiánya máskor is előfordulhat, ebben nincs semmi természetellenes. Rámutat a tanúságok, bizonyítékok ingatagságára, megbízhatatlanságára. A holtak kiásását szentségtörésnek tartja és törvényes fellépést követel ellene - a tanulatlan népnek megbocsátható az efféle ostobaság, de azok, akik művelt ember létükre támogatják a hasonló babonákat, súlyosan vétkeznek. - Egyszóval Van Swieten nem hajlandó tudományos vitát nyitni a vámpírok felett: alapjaiban vonja kétségbe az egész ügy hitelét, s ezzel meghatározza a további évszázadok álláspontját is a kérdéssel kapcsolatban. Egyértelműen az ő hatására született meg 1755-ben az a császári és királyi rendelet is,2 6 amely kimondja: A vámpíresetekben a halál oka az éhezés, a rossz táplálkozás, — a tünetek is ennek felelnek meg, — a hullákon tapasztalt szimptómák pedig természetesek, nem szorulnak külön magyarázatra. (Hogy azonban a vámpír ügyek még ezután sem zárultak le, azt egyebek közt a Linzbauer-féle gyűjtemény III/l. kötetének 879., 1784. november 2-i rendelete bizonyítja (122.), amely a görögkeleti egyházat szólítja fel a vámpír-hit (sanguisugae Wampier dicti) ellem aktív fellépésre.2 7 A bécsi főhatóság azonban nem elégedett meg a puszta elutasítással, tisztán akart látni az ügyben. Ezért Georg Tallar német chirurgust, aki már évtizedek óta foglalkozott a kérdéssel,28 a kormány 1755-ben kiküldte a vámpír-sújtotta vidékekre s megbízta egy pontos, tényszerű beszámoló elkészítésével is. Tallar beszámolója talán a legjobb a tárggyal foglalkozó valamennyi disszertáció közül. Pontos, adatgazdag és racionális. Tallar mindenekelőtt kijelenti, hogy a vámpírhit ősi román és szláv hiedelem. A táptalajról a nép és a helyi papok tudatlansága 24 Linzbauer, Χαυ. Fr.: i. m. 725-737. 25 „A hajdúfalvakban, túl a Tiszán, Erdély felé" - terjedtek el a hasonló hiedelmek - ítja. 26 Linzbauer, X. F.: i. m. 720. (1755. február 9.). Az 1766/No. 575. (Linzb. I. 77&-7Э6.) számú rendelet, amely a boszorkánysággal kapcsolatos törvénykezést szabályozta, s voltaképp megszüntette, kimondja (785., 16. paragrafus), hogy aki visszatérő szellemekről fecseg — vámpírokat külön nem említ — azt elmeorvossal kell megvizsgáltatni. 27 Egyebek még Magyary-Kossa Gy.: i. m. IV Bp., 1940. 85-89. 28 Tallar, Georg: Visum repertum anatomico-chirurgicum oder gründlicher Bericht von den sogenannten Blutsäugern, Vampier, oder in der wallachischen Sprache Moroi, in der Wallachei, Sieben1 bürgen und Banat, welche eine eigends dahin abgeordnete Untersuchungskommission der löbl. K. K. Administration in Jahre 1756 erstattet hat. Wien und Leipzig, bey Johann G. Mössle, 1784. - A mű előszavában olvasható Tallar életrajza: Főiskolát Mainzban végezte, majd Strassburgban Salzmanntól szerzett 18 éves korára hadikirurgusi képzettséget. Geyer, Vetterani és Lobkowitz hadvezérek alatt szolgált, anyanyelvi szinten beszélt magyarul, románul és latinul. Születési és halálozási éve nem ismert; mivel 1724-ben járt először Erdélyben (15.), születési ideje 1700 körűire tehető.
