Századok – 1999

Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247

Magyar László András ORVOSI VITA A MAGYARORSZÁGI VÁMPÍROKRÓL 1732-1756 A vámpírhit időben és térben egyaránt igen elteijedt, Japántól Szicíliáig, Pomerániától Kenyáig számos típusával és változatával találkozhatunk. A vámpírokkal kapcsolatos hiedelmeket azonban eddig elsősorban a néprajzi, másodsorban a művelődéstörténeti, illetve a pszichoanalitikus irodalom vizsgálta, orvostörténeti elemzésük legföljebb néhány megjegyzésre, széljegyzetre szorítkozott. Pedig e hiedelmek, történetüknek egyik pontosan meghatározható időszakában, elsősorban az orvosok érdeklődését keltették fel. Ennek a rövid — nagyjából 1732-től 1756-ig tartó — periódusnak a szakirodalma ráadásul egyértelműen magyar (Hungarus) vonatkozású. Úgy tűnik tehát, több okból is érdemes, ezúttal részletesen, orvostörténeti szempontok alapján is áttekintenünk a korabeli vita anyagát. Történetünk vázlata a következő: mindenekelőtt a szlávok körében igen régóta élhetett a hiedelem, amely szerint egyesek (csupán testükben) haláluk után démoni lényekké válnak, sírjukból visszajárnak s az élők vérének szívásával tartják fönn életerejüket, esetleg járványt is terjesztenek ekképpen. A hiedelem sok helyütt a vlkodlak-brucola („csordásfarkas" egy válfaja) típusú hiedelmekkel keveredve jelent meg. Miután a Habsburgok 17. század végi háborúik során az Oszmán Birodalom egyes északbalkáni területeit is ellenőrzésük alá vonták, a polgárosultabb vidékekről érkező tisztviselők hökkenten találták magukat szemben e hiedelmekkel, amelyekre ráadásul közegészségügyi-járványügyi okokból is föl kellett figyelniök. Mikor aztán a magyarországi délvidékhez tartozó, de szerb „hajdú" lakosságú Kisolován 1725-ben,1 majd Medvedián 1732-ben kitört járványt a helybéliek vámpírtevékenységgel magyarázták s a körzeti állami hivatalnokok is tanácstalannak mutatkoztak, a belgrádi katonai parancsnokság vizsgálóbizottságot küldött ki, hogy az eseményekről tiszta képet kapjon. Eközben az újságok (elsősorban a Hamburgische Correspondenz, Vossische Zeitung, Glaneur Hollandois, ill. a Mercure Galant) címoldalára került magyarországi vámpír-ügyek óriási és nem egykönnyen magyarázható feltűnést keltettek és nagy vitát kavartak nyugaton. Részben e hisztérikus hangulatnak, részben a különféle szemtanúk ellentmondó beszámolóinak köszönhetően a vámpír-jelenségek (köztük a holttest konzerválódásának, az úgynevezett „masticatio mortuorum"-nak, illetve a vér élettani szerepének a kérdése) az orvosi szakirodalomban is megjelent. Az elkövetkezendő néhány évben tudományos tanulmányok sorát szentelték a vámpíroknak s a kérdés — Calmet teologikusabb, és Van Swieten (szak)tudományosabb, ám 1 Plogojowitz Petar esete. A korabeli vámpírhisztériát talán épp d'Argens márkinak, erről az esetről szóló, a „Lettres Juives"-ban (London, 1729, Tom. V. epist. 125.) ,A zsidó kém" címmel megjelent írása indította el.