Századok – 1999

Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217

WITTNYÉDY ISTVÁN ERDÉLYI KAPCSOLATAI 1219 „Mert tudja maga az affectusit és beteg voltát: ha az hasrágás fogja bántani, az én meleg téglám helyett mindjárt jó meleges török flastrommal megh orvosolhattia nyavaliáiát, kinek az kevese előnyesen segit, pro purgandis renibus, [a vesék tisztítására] ugyan ha hasznos, noha az soka mégis csömörteti az embert, kiváltképpen az ki nem szamár természetű. Isten micsoda eventusát adgya, azt el kell várni kegyelmednek. Szübül kívánom azon állapotjában [...] ió egésszégben megtartván gyakorta hasát az török flastrommal rekreálhassa." Hetyéssy magyarázata: „Tehát egyrészt gartulál neki [Wittnyédy Klobusiczkynak] az előléptetéshez, amelynek során felüdülhet [...] de másrészt aggodalmát fejezi ki afelett, hogy a kedve ellenére érvényesülő török befolyások és birtok-foglalások még jobban aggasztani fogják, s ott már a pozsonyiak nem tudnak neki segíteni, [...] hanem kénytelen lesz a török flastromokkal: értsd: ámítgatásokkal, megelégedni. Pozsonyban ugyanis igyekeztek Klobusiczky révén a két fiatal Rákóczyt a töröktől elidegeníteni, de azok a sok császári kegyelem (grácia) ígérgetésben már nem tudtak hinni, és végül is Nagyvárad és Jenő elfoglalásával (1658. szept. 2.), sok ezer magyar leölésével, rabságba hurcolásával csapta be őket a török. Ez volt a Wittnyédy által előre megsejtett: törökflastrom. (Ez a levél tehát egyrészt irodalomtörténeti szempontból figyelemre méltó, mert sejteni engedi, hogy 1650-ben már csírájában meglehetett Az török áfium ellen való orvosság és arról Wittnyédy már ekkor értesülhetett, bár kétségetlen, hogy az 1660-61 táján fejeződhetett be, mint azt Ferenczy Zoltán megállapította"10

(kiemelések N. L.). Azt felesleges bizonygatni, hogy a török flastrom-nak 1650-ben még semmi köze sem lehetett az Áfium-hoz.11 Ezenkívül úgy véljük, hogy a mindenütt titkot és rejtett allegóriát kereső olvasatot sem kívánja meg Wittynédy levele. A flastrom szó szerint 'tapaszt', 'sebtapaszt' (tehát végső soron orvosságot, ahogy az áfium - ópium is), átvitt értelemben pedig 'vigaszt', 'fájdalomdíjt', de semmi esetre sem ámítgatást jelent, ahogy azt a levél közlője írja. A másik probléma az, hogy a török flastromra vonatkozó allegorikus értelmezést egyéb adatokkal nem tudjuk alátámasztani: mikor és hogyan igyekezett Klobusiczky és Wittnyédy a két fiatal Rákóczit a töröktől elidegeníteni, milyen császári ígérgetésekről van itt szó, és hogy jutunk el az 1650. évi flastromtól és Áfiumtól Nagyvárad és Jenő elfoglalásáig? Mindent összevetve ez a levél nem politikai, hanem magánjellegű, melyben Wittnyédy egyszerűen Klobusiczkynak valamilyen emésztőrendszeri megbetegedésének kezelésére javasol „flastromokat". Még is értékes a levél, mert az egyetlen, eddig előkerült, olyan adat, ami azt bizonyítja, hogy Wittnyédy már 1650-ben jó kapcsolatban volt az erdélyi fejedelem magyarországi megbízottjával. Egy évvel későbbi, Klobusiczkynak írt leveléből már ennél fontosabb adatokat is megtudunk, így például azt, hogy Zrínyi nemcsak az 1655. évi országgyűlésen találkozott személyesen II. Rákóczi György emberével, hanem már 1651-ben: „Kegyelmetektúl való elválásom után, semmit bizonyosabbat nem hallottam kegyelmetek felől, hanem hogy az én kegyelmes martyr uramnál volt, kit ez mostani seaculum tökéletlen planétái 10

Hetyéssy. I. m., 382. 11

Az Áfium keletkezéstörténetéről: Klaniczay. I. m., 688-9. Klaniczay Tiborral ellentétében R. Várkonyi Ágnes szerint az Áfium nem 1661-ben, hanem 1663-ban íródott: R. Várkonyi Ágnes: Török világ és magyar külpolitika, Bp., 1975, 26-7, 40, 42-3, 48, 83. Legutóbb Jarecsni János bizonyította be, hogy Zrínyi Busbequius Exclamatio-jának nem az 1663., hanem az 1581. évi kiadását használta forrásként. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az Áfium már 1661-ben elkészült, de Zrínyi csak két év múlva „dobta be a köztudatba". (Vö. Jarecsni János: Az „Áfium" datálásához, Irodalomismeret, 1993/1-2, 23-5.)