Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
1196 MOLNÁR ANDRÁS Tisza Lajos bihari adminisztrátor katonai szuronyokra támaszkodva verette szét az ellenzéket a helyi tisztújításon, elősegítve ezzel a konzervatív tábor győzelmét.1 6 1847 októberében gróf de La Motte Antal adminisztrátor utasítására avatkozott be a katonaság a nógrádi követválasztási korteskedésbe, majd Szombathelyen gróf Zichy-Ferraris Bódog adminisztrátor verette szét dzsidásokkal a szabályos követválasztást követelő vasi nemeseket.17 Az adminisztrátori rendszer sérelmeit összegző Kossuth 1848 februárjában a helytartótanács 1845-ös rendeletére vezette vissza a katonai karhatalom törvénytelen használatát: „Innen van aztán az idegen fegyveres erőnek nemcsak tiszt- és követválasztásoknál, gyakran szükség nélkül, gyakran megyei határozat ellenére, de még tanácskozási közgyűléseken is, vérengzéssel összekötött gyakori botrányos használata".1 8 Az ellenzék a magyar katonaság nemzeti jellegének erősítésére törekedett a fenti visszaélések megakadályozása érdekében. Az országgyűlési tárgyalások során elsősorban az újoncmegajánlás, a hadiadó elfogadása, valamint a magyar nyelv terjesztése érdekében kidolgozott törvényjavaslatok kapcsán fogalmazott meg ilyen irányú követeléseket. Az 1830-as országgyűlésen a fennálló törvények tiszteletben tartását követelő ellenzék az udvar által kért újoncmennyiség megajánlásának feltételéül próbálta kikötni többek között azt is, hogy az 1791:9. tc. értelmében magyar ezredeknél csak magyar születésű tiszteket alkalmazzanak, és a magyar tisztek előléptetése a császári tisztekétől elkülönítve történjék. Az utóbbi kívánságtól a vita során maga az ellenzék állt el, míg az előbbi kivívását a főrendek ellenállása hiúsította meg.1 9 Ε követelések megújítására, és országgyűlési támogatására szólította fel a törvényhatóságokat Zala megye 1834. január 7-i körlevele, mely kormányzati körökben komoly nyugtalanságot keltett.20 A zalai körlevél sérelmezte, hogy a magyar ezredeknél és a magyarországi főhadparancsnokságoknál a magyar hazafiak szinte tökéletes kizárásával idegenek viselik a magasabb tiszti rangokat és hivatalokat, a magyar katonákat „sem hazájához, sem polgári alkotmányához legkevesebb rokonérzéssel és szeretettel nem viseltető" idegenek önkényének adják át, a magyarokat a katonai pályán való előmeneteltől az idegenek elzárják, és a vitéz magyar katona külföldön nem hazája hírnevét öregbíti, hanem Ausztria zsoldosaként ismerik, így a nemzeti katonaságot az idegen származású, magyarul nem beszélő tisztek durván megalázzák. Egy „nemzet maga honfiainak elmellőzésével idegen zsoldosokat tartani és gazdagítani ne köteleztessék" — szögezte le a zalai körlevél, majd azt indítványozta, hogy a magyar 16 Horváth Mihály 1868. 3. köt. 63-64., 73-78., Szárazberky Nagy József naplójegyzetei. Bp., é. n. 125., Varga János: „A kőszívű ember fiai"-nak történeti mintái és forrásai. In: Irodalomtörténeti Közlemények 1964. 5-6. sz. 615-617. 17 Pesti Hírlap 1847. október 28. (974. sz.) 276., Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében Madách Imre részvételével 1846-1848. In: A Nógrád megyei múzeumok évkönyve IX. Salgótarján, 1983. 60-61., Molnár András: Metternich sógora Vas megyében. Zichy-Ferraris Bódog adminisztrátorsága 1845-1847. In: Vasi Szemle 1992. 3. sz. 362-364., vö. Molnár András 1994. 81-87. 18 Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48. (Kossuth Lajos Összes Munkái XI.) (S. a. r. Barta István) Bp., 1951. 578. 19 Országgyűlési Tudósítások 4. köt. 418. 20 Uo. 5. köt. 550. Deák Ferenc írta sógorának Pozsonyból 1834. március 5-én, hogy a zalai főispán „utasítást kapott, hogy járjon utána, kik valának kezdői s előmozdítói az utasításnak, melyet a magyar ezeredek tisztjei eránt küldöttetek". Vö. Deák Ferenc országgyűlési levelei 1833-1834. (S. a. r. Sándor Pál) Zalaegerszeg, 1997. 94.
