Századok – 1999

Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193

HADÜGYI REFORMKÍSÉRLETEK 1848 ELŐTT 1195 katonaságot csak a haza védelmére lenne szabad felhasználni, majd a Krakkói Köztársaságban történtekre utalt, ahol „a nemzetek joga tetemes megsértésével a magyar katonaság használtatott" a városállam megszállására, és a lengyel emigránsok elfogására.1

0 A magyar ellenzék nem csupán a magyar ezredek külhoni bevetése ellen tiltakozott, de sérelmezte a Magyarországon állomásozó idegen katonaság hazai karhatalmi felhasználását is. Évtizedekig elrettentő példaként emlegették az 1823-as rendi ellenállási mozgalom katonai erővel történt letörését. Mivel a megyék megtagadták az országgyűlési hozzájárulás nélkül kivetett hadiadó beszedését és az ugyancsak törvénytelen újoncozást, a királyi biztosok katonai karhatalom segítségével, erőszakkal oszlatták fel a megyegyúléseket, a tisztviselőket katona-i őrizet alatt tartották, a katonaság megszállta a megyeházákat, és erőszakkal újoncoztak.1

1 Az 1831-es kolerajárvány idején Pesten került sor véres incidensre a polgári lakosság és az idegen katonaság között. Július 17-én a kolerakordon ellen lázongó pesti munkások ellen öt gyalogos század, egy lovas szakasz, valamint öt ágyú vonult fel, és Wernhardt es. kir. tábornok a tömegbe lövetett. A pesti mészárlásnak nők és gyermekek is áldozatául estek. A szörnyű eset után több megye, így pl. Pozsony, Bihar és Zemplén is sérelmezte, hogy a magyar katonaság eközben az örökös tartományokat őrizte, és utasításul adta országgyűlési követeinek, hogy hasonló esetek elkerülése érdekében követeljék, miszerint a jövőben kizárólag magyar katonaságot használjanak a „belső bátorság fenntartására".12

A pozsonyi országgyűlés 1835. április 13-i ülése Pozsony és Zemplén megye indítványára elfogadta ugyan, hogy „a nemzet külső és belső bátorságára tartott magyar katonaság csak a haza szolgálatára fordíttassék", a kerületi határozatnak azonban gyakorlati következménye nem lett.1

3

Sőt, a kormány az országgyűlés berekesztése után kifejezetten politikai elnyomásra, az ellenzék megfélemlítésére használta fel a katonai karhatalmat. 1836 májusában katonák vették őrizetbe (majd tartották fogva) az országgyűlési ifjakat, 1837. május 5-én pedig ugyancsak katonai karhatalom segítségével tartóztatták le Kossuth Lajost. Az ellenzéki megyék hiába tiltakoztak az uralkodónál, maguk is kénytelenek voltak belátni, hogy a cs. kir. hadsereg karhatalmi alkalmazásáról az állandó hadsereg létrejötte, 1715 óta nem született törvény, és a kormány a joghézagot kihasználva vetette be — politikai célból — a katonaságot.1

4 1845 júniusában arra hatalmazta fel egy helytartótanácsi rendelet a liberális erők visszaszorításával megbízott adminisztrátorokat, hogy megyéjükben előzetes közgyűlési hozzájárulás nélkül is alkalmazhatnak katonai karhatalmat.1

5

Élve a felhatalmazással, 1845 augusztusában Luka Sándor honti, majd decemberben 10

Uo. 5. köt. 590. 11

Horváth Mihály 1868. 1. köt. 109-112., vö. Molnár András, 1994. 76. 12

Tilkovszky Lóránt: Az 1831. évi parasztfelkelés. Bp., 1955. 47-^8., 154-155. 13

Országgyűlési Tudósítások 4. köt. 352. 14

Ifjúkori iratok. Törvényhatósági Tudósítások. (Kossuth Lajos Összes Munkái VI.) (S. a. r. Barta István) Bp., 1966. 567., 636-639., 699-701., 834., 873., 989., 100-1003. 15

A helytartótanács 1845. június 10-i; 29379. sz. rendelete: ZML Zala megye nemesi kgy. ir. 1845:2812. Közli Molnár András 1994. 75.