Századok – 1999
Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141
NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1183 A kis- és töredékbirtokosok Az úrbéres birtokkal rendelkező nemesek legnépesebb csoportját a 100 hold alatti kisbirtokosok alkották: 2 464 fő, az összes birtokos nemes 44%-a tartozott közéjük. További 1075 „földesúrnak" (19%) jobbágytelke már nem is volt, csak úrbéres zsellérek felett uraskodtak. Összesen tehát az összeírásban szereplő nemesek csaknem kétharmada tartozott a két legalsó vagyoni kategóriába. A jobbágytelekkel még rendelkező kisnemesség alig észrevehető mértékben részesedett az úrbéres földből: annak mindössze 1,8%-át mondhatta magáénak. 88 ezer holdja a nemesi birtokok 2,5%-ának felelt meg. Az átlagos kisbirtok 1 jobbágytelek 36 holdjából állt, amelyen 3 jobbágy és 2 zsellér tartotta el „urát". A birtokosok többsége (60%-a) egy falu határában rendelkezett tulajdonnal, további egynegyedüknek két, 9%-uknak három helység között oszlott meg a kicsiny birtoka. A szélső értéket Sulyok János özvegyének 11 beregi és szatmári faluban szétszórt 97 holdja jelentette. A kisbirtok sehol nem bírt számottevő részesedéssel az úrbéres állományon belül, de azért kimutathatók regionális különbségek. 10% feletti arányt két megyében találtunk: Ugocsában a telki földek 17, Beregben 12%-át mondhatták magukénak. Máramarosban valószínűleg még felül is múlták ezt az arányt, amint az a meglévő töredékes forrásanyagból, illetve a bevezetőben említett kiegészítő forrásokból kikövetkeztethető. Ehhez az északkeleti „kisnemesi régióhoz" sorolható még Ung (8%) és Szatmár (7,3%). Nyugatra, délnyugatra haladva enyhén csökken a kisnemesi birtokok aránya, de még így is háromszorosan-négyszeresen meghaladja az országos átlagot Szabolcsban, Abaújban, és Tornában. A Felvidék közepén, Gömörben, Kishontban és Liptóban ismét magasabb a koncentrációjuk: arányuk megközelíti a 10%-ot. A legszegényebb birtokosok jobbágyai maguk is a legszegényebbek voltak: átlagosan 0,36 telket bírtak (az országos átlag 0,48), amely 12 hold földdel jár (szemben az átlagos 17 holddal). Lényegesen magasabb a zsellérek aránya is: a jobbágy-zsellér arány esetükben csak 1,7:1, szemben az országos 2,2:l-zel. Még a kisbirtokos kategóriánál is szegényesebb életviszonyokat sejthetünk annál az 1 075 nemesnél, akik csak zsellérrel rendelkeztek, mégpedig összesen 2 500-zaJ (tehát átlagosan 2,3-del). Zömük, 990 fő, egy faluban bírt zsellérekkel, 79-en két, hatan 3 faluban voltak érdekeltek. A szabályt erősítő kivételként említjük meg, hogy még ebben a kategóriában is találhatunk valódi „úri" birtokosokat. A Száraz család például Dunaegyházán, amelynek egyedüli tulajdonosa volt, 134 zsellérrel (a helység összes úrbéresével) rendelkezett. Hasonló lehetett Descsán Jánosné helyzete is a Pozsony megyei szőlőtermelő község, Teriing esetében, ahol a falu összes úrbérese (58 zsellércsalád) az ő szolgálatában állt. Területi megoszlásuk többnyire pontosan követte a kisbirtokosokét, számuk fele-harmada volt azokénak. Az egyetlen feltűnő kivétel Zala megye volt, ahol a legnagyobb számban írták össze őket: 233 fős létszámukkal felül is múlták a kisbirtokosokat. Viszonylag nagy számban fordultak elő Szatmár, Trencsén és Nyitra megyében is. (XV. táblázat és 6. térkép.)
