Századok – 1999

Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141

1178 FÓNAGY ZOLTÁN A közép és a nagybirtok határán Munkacímként „nagy középbirtokosok" névvel jelöltük azt a 293 birtokos nemest, akik 1 000-5 000 hold közötti úrbéres földdel rendelkeztek. Az ő besorolásukat illetően lehet a „nagybirtokos" kategória mellett is érvelni, hiszen e csoport felső felében a birtok teljes kiterjedése jóval 10 000 kataszteri hold felett is lehetett. Mint a csoport elemzésénél látni fogjuk, egyaránt megtaláljuk közöttük a nagybirtokos arisztokrácia kisebb vagyonú tagjait és az úgynevezett bene possesionatus (jómódú középbirtokos) nemesség elitjét. Mivel a szakirodalomban is több kategorizálás van forgalomban, úgy gondoljuk, a történeti statisztikai elemzésben a terminológiai kérdéseknél nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a számszerűsíthető jellemzőknek. A 293 birtokos összesen 600 ezer hold úrbéres földdel rendelkezett, amelyhez 54 ezer jobbágy és zsellércsalád tartozott, tehát minden nyolcadik hold volt a vagyonilag legerősebb középréteg birtokában. Más viszonyítási alappal számolva, a nemesi földek egyhatoda (16,7%-a) és az úrbéres népesség 16%-a felett rendelkezett ez a réteg. Ettől az átlagtól az egyes megyékben mindkét irányban jelentősen eltérhetett az arányuk. A volt hódoltsági területek déli részein a 18. században kialakult nagy kincstári vagy magánföldesúri uradalmak közé egyáltalán nem tudtak beékelődni. A Dunántúl jelentős részéből (Moson, Komárom, Esztergom, Baranya és Zala megyéből) szintén csaknem teljesen kiszorította a gazdagabb nemességet az egyházi és világi nagybirtok. Legnagyobb súllyal a Felföld egyes tájain rendelkezett, főleg annak keleti megyéiben. Zemplénben, Ungban, Túróéban és Kishontban a teljes birtokállomány negyedét bírták. Legerősebben a kis Ugocsa megyében voltak képviselve: hat, e csoportba tartozó birtokos (4 arisztokrata és 2 köznemes) az úrbéres állomány 36%-át tartotta kézben. (XIII. táblázat és 4. térkép) A birtokok értékét, jövedelmezőségét komolyan befolyásolhatta az is, hogy az egyes részbirtokok egymáshoz viszonylag közel, könnyen összefoghatóan feküdtek vagy nagyobb területen szétszórva. Ε kategória „átlagbirtokosa" 11 falu teljes vagy részleges birtokosának mondhatta magát. A többség birtokai ennél kevésbé voltak szétszórva: 62%-uk 1-11 helységben rendelkezett földdel. Minden hatodik birtokos (46 fő) teljes vagyona egy vagy két falu határában feküdt. A „nagy középbirtok" negyede ugyanakkor 15-nél is több részbirtokra tagolódott. A leginkább szétszórt birtok Perényi Imre báróé volt: az ő 3 791 holdnyi úrbéres földje nem kevesebb, mint 48 faluban volt szétszórva Abaúj és Ugocsa megyében. Az „átlagbirtok" 60 jobbágytelkéhez 2 050 hold jobbágyföld tartozott, amelyet 185 úrbéres család művelt meg. Jobbágyai az országos átlagnál valamivel kevesebb földet bírtak: 0,46 telken 15,9 holdat. Az 1 holdnyi eltérés (lefelé) valószínűleg nem a birtoktípussal függött össze, hanem azzal, hogy falvaik zömmel a szűkösebb határú hegyvidékeken feküdtek. Ugyanakkor az országos átlagnál kisebb volt a zsellérek aránya: számukat 2,75-szorosan múlta felül a jobbágyoké. A birtokosok közül pontosan minden harmadik tartozott a főnemességhez. A 98 gróf és báró az összes „nagy középbirtok" területének 39%-át mondhatta magáénak; az ő birtokaik tehát általában valamivel nagyobbak voltak, mint a velük egy kategóriába került köznemeseké, de az eltérés nem túl jelentős. A kö-