Századok – 1999

Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141

NEMESI BIRTOKVISZONYOK AZ ÚRBÉRRENDEZÉS KORÁBAN 1173 nagysága a csoport átlagának felét sem érte el. Az ebben a csoportban előforduló köznemesi famíliák az úrbérrendezés utáni évtizedekben a Sauska és Bésán család kivételével, mind főrangú címet szereztek.4

6 Az ország legnagyobb birtokosa, Esterházy Miklós herceg, 300 ezer holdas úrbéri birtokával kimagaslott még a leggazdagabbak közül is: egymaga bírta az adattárban feldolgozott nemesi birtokállománynak 8,4%-át, és majdnem háromszorosan múlta felül még a második helyen álló Károlyi Antal gróf birtokainak méretét is! Összesen kb. 6500 km2

-t elfoglaló 25 uradalmának 420 községében és mezővárosában 36 ezer úrbéres család, legalább 300 000 alattvaló függött tőle. Birtokának törzse Sopron megyében feküdt, de voltak domíniumai Baranyától Zólyomig, Zalától Biharig, összesen 18 megyében. Hatalmas vagyona birodalmi, sőt európai méretekben is tekintélyesnek számított. Az Esterházy-birtokok nagy részét még a 17. században szerezték az ősök. A ranglistán utánuk három nagy, a 18. században kiépült birtokkomplexum következett: a Tiszántúlról Károlyi Antal gróf és Harruckern Ferenc báró, a központi országrészből pedig Grassalkovich Antal gróf. Ezeknek a nagybirtokoknak közös jellemzője, hogy nagyrészt a töröktől visszafoglalt területeken alakították ki a nagy birtokszerzők. A legnagyobb birtokosok névsorának következő helyein viszont már többségében dunántúli birtokosokat találunk. A Batthyány és Esterházy, Zichy, Széchenyi, Festetich, Erdődy, Szapáry, Nádasdy, Niczky, Viczay, Althann és Styrum-Limburg grófok a dunántúli megyék területének nagyobbik felét mondhatták magukénak. A másik régió, amelyet szintén a latifundiumok túlsúlya jellemzett, Északnyugat-Magyarországon található. Pozsony, Nyitra, Trencsén és Zólyom megye földjének többségét a Pálffy, az Erdődy, az Illésházy, az Esterházy, az Apponyi és a Habsburg család birtokában találta az összeírás. A Felvidék középső és keleti részein már kevesebb latifundiumot találunk, de azért szinte minden megyének megvolt a maga oligarchája. Szepesben a Csáky, Gömörben és Hontban a Koháry, Beregben a Schönborn, Nógrádban a Forgách és Balassa, Zemplén, Sáros, Torna és Abaúj megyében az Aspremont, a Szirmay, Andrássy, Keglevich, Barkóczy grófok képviselték a legnagyobb birtokú arisztokráciát. A 62 legnagyobb birtok adatainak középértékei szerint az átlagos latifundium 50 helység (többnyire egész) határát foglalta magába. Mintegy 32 500 hold úrbériségen közel 3 000 jobbágy és zsellércsalád élt. Birtokaik népének tagozódása szinte hajszálpontosan egybeesik az országos átlagokkal: egy jobbágy 0,48 telken, 16,8 holdon gazdálkodik. A zsellérek aránya kicsivel alacsonyabb az országos átlagnál: 2,4 jobbágy jut 1 zsellérre. A nagybirtokosok második, kisebb vagyonú csoportjába soroltuk azt a 48 földesurat, akik 5 és 10 ezer hold közötti úrbéri állománnyal rendelkeztek. Ők összesen 326 ezer holdat, a nemesi birtokok területének és népességének 9%-át tartották kézben. Ε kategória átlagos birtoka 16 helység határában terült el. Itt már valamivel gyakrabban fordult elő, hogy csak részbirtokkal rendelkezett egy faluban a földesúr. A 6 800 holdas átlagbirtokon 610 úrbéres család élt; földdel 46

Pálmány, i.m., A főnemesi rangemelésekre ld. 1. sz. Függelék.