Századok – 1999

Tanulmányok - Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok az úrbérrendezés korában. A nemesség a magyar társadalomtörténet-írásban VI/1141

1150 FÓNAGY ZOLTÁN A III. táblázatban az úrbéres és a teljes népesség egymáshoz viszonyított arányát láthatjuk. Az úrbéres népesség 1770 körüli arányát az úrbérrendezés korabeli úrbéres népesség és a II. József-féle népszámlálás adataiból számítottuk ki. Az időbeli eltérést a következőképpen korrigáltuk: elfogadva Wellmann Imre számítását, miszerint Magyarország népessége 1720-1790 között 131%-kal nőtt,25 a népességgyarapodás évi 12 ezrelék volt. Ebből kiszámítható, hogy 1770-ben az 1787-es népesség 81,65%-ával kalkulálhatunk. Szintén a népszámlálás adataiból állapítottuk meg megyénként az átlagos családlétszámot; ezzel megszoroztuk az úrbéres háztartások számát, hogy a teljes úrbéres népesség számát megállapíthassuk. Ez a számítás mód Árva megyénél ellentmondáshoz vezetett: magasabb lett az úrbéresek száma, mint a teljes népesség. Ennek valószínű oka lehet, hogy itt (és ez az északi megyékre általában érvényes) nem nőtt az országos átlagnak megfelelően a népességszám, tehát 1770 körül magasabb volt már, mint az 1787-es lélekszám 81,65%-a, így itt az úrbéresek aránya a valóságban alacsonyabb lehetett a táblázatban szereplőnél. II. táblázat Az úrbéres terület aránya a mezőgazdaságilag hasznos területen belül az 1780-as években Megye neve Abaúj 17.32% Arad 12.54% Árva 52.98-96.18% között Baranya 28.76% Bars 16.69% Bács-Bodrog 29.41% Bereg 7.04% Békés 12.29% Bihar 12.46% Borsod 21.88% Csanád 16.46% Csongrád 6.89% Esztergom 34.75% Fejér 11.14% Gömör 11.05% Győr 16.68% Heves 15.03% Hont * 33.18% Komárom 17.26% Liptó 12.99% Máramaros 3.02% Moson 39.56% 25

Magyarország története, 4. kötet, 73.