Századok – 1999

Történeti irodalom - Makk Ferenc: A turulmadártól a kettőskeresztig. Tanulmányok Magyarország régebbi történelméről (Ism.: Kőfalvi Tamás) V/1107

1109 TÖRTÉNETI IRODALOM kifejti, hogy Manuél terve Béla herceg Bizáncba vitelével nem a két ország koronájának majdani egy kézbejuttatása volt, hanem az, hogy a dinasztikus kapcsolat révén a két hatalom közti szövetség alapját biztosítsa, hozzájusson az egykor a Bizánci Birodalomhoz tartozó közép-dalmáciai, horvátországi és szerémségi területekhez, valamint hogy jogot formálhasson a magyar ügyekbe való beleszólásra. Az ankhialosi Mikhaél rhétor, későbbi konstantinápolyi pátriárka Manuél császár előtt elmondott dicsőítő beszédének keletkezését 1165-re téve, a benne szereplő magyar-bizánci békekötést, lényegében Magyarország hűbéri alávetését más, egykorú források adatainak bevonásával, külföldi és magyar kutatókkal is vitatkozva csak „szónoki túlzásnak" értékeli. A kötet címadó, zárótanulmánya ugyancsak külpolitikai témájú, a korai magyar-bizánci kapcsolatok történetét tekinti át a kezdetektől az 1190-es évekig. A tanulmány végén a kérdéskör magyar nyelvű szakirodalmából található bőséges válogatás. A tanulmányok közül kettő a középkori magyar történelem belpolitikai eseményeivel foglalkozik. Közös vonásuk, hogy középpontjukban a királyi trónért folytatott hatalmi harc áll, de annak ismertetését, az erőviszonyok bemutatását a külpolitikai összefüggések megvilágításával végzi a szerző. Témájának időrendjét tekintve a Megjegyzések I. András történetéhez című írás a korábbi. Ebben Makk Ferenc átfogó és érzékletes képet ad Magyarország 1046-1060 közötti, bel- és külpolitikai fenyegetésektől egyránt terhes korszakáról, amelyben István király művének további sorsa és az ország függetlenségének kérdése is élesen fogalmazódott meg. Értékelése szerint I. András sikeres uralkodónak bizonyult. Erdményesen oldotta meg a belpolitikai válságot, s ezzel biztosította a feudális fejlődés előtt a szabad utat; külpolitikájában pedig miután felszámolta a német hűbért megvédelmezte az ország függetlenségét." A Salamon és I. Géza viszálya címmel megjelent tanulmány a külpolitikai vonatkozásokat szintén nem hagyva figyelmen kívül a Salamon és Géza között feszülő ellentétek alakulását követi nyomon, felvázolva egyúttal a királyi hatalom jogi és ideológiai legitimációjának összefüggéseit is. A Megás arkhon című tanulmányában a szerző, a DAI szövegének egészét alapul véve, a 'megás' jelzőnek a műben való előfordulásait összegyűjtve, filológiailag elemzve, és azoknak az adott szöveghelyen betöltött szerepét vizsgálva, Tóth Sándor Lászlóval vitatkozva, meggyőző módon mutatja be, hogy a 'megás' jelző, Árpádra mint nagyfejedelemre vonatkozóan 'nagy', nem pedig 'első, legkorábbi' jelentéstartalommal bír. Szintén segédtudományi tárgyú az Adalék a II. Géza-kori aranypecsét használatához című, eredeti szövegváltozatában 1993-ban megjelent dolgozat, amelyben a szerző Abu-Hamid mór utazó tudósítása alapján II. Géza aranybullájának használatát a korábbi szakirodalom által 1156-ra tett időpont helyett már 1153-ból ki tudja mutatni. A Tiszatáj 1996. évi 10. számában jelent meg először az És erővel elfoglalta egész Pannóniát" (A honfoglalás korának írott forrásai) című írás, amely amellett, hogy a honfoglalás 1100. évfordulójának európai, közép-európai fogadtatását, illetve annak történelmi hátterét elemzi, és a téma kapcsán megválaszolásra váró kérdések közül vet fel néhányat, bemutatja a Kristó Gyula szerkesztésében Szegeden 1995-ben, A honfoglalás korának írott forrásai címmel megjelent forrásgyűjteményt, amely jelenleg a legkorszerűbb, kategóriájában pedig a leggazdagabb ilyen jellegű kiadvány. A kötet igen értékes darabja a Külföldi források és a korai magyar történelem (10-12. század) című katalógus, amely a javarészt utóbbi évtizedekben felfedezett, a középkori magyar történelem tanulmányozásához, az e témában korábban kialakított képek további árnyalásához értékes adalékokat szolgáltató külföldi eredetű levéltári, elbeszélő források rövid ismertetését, több esetben pedig forrásértékük minősítését is tartalmazza. Az 1995-ben megjelent eredeti szövegváltozatához képest több helyen bővítések találhatók benne. Az összesen 18 görög és 9 latin kútfő ismertetése jól egészíti ki, illetve több helyen pontosítja a Moravcsik Gyula által 1934-ben és Gombos Ε Albin által 1937-1938-ban kiadott gyűjteményeket. Mivel a korai magyar történelemre vonatkozó mohamedán (arab, perzsa, török nyelvű) források összegyűjtése és kiadása bár megindult, de még kezdeti szakaszban tart, az itt jellemzett 5 forrás a teljesség igénye nélkül jól mutatja az utóbbi évtizedekben bekövetkezett gyarapodást. Az említett korszakra vonatkozó újabb szláv nyelvű kútfő az elmúlt években nem került elő, de minthogy a meglévőknek még nincs gyűjteményes kiadásuk, ezért indokolt azok értelmezésének további finomítása. A tanulmányban utolsóként bemutatott forrás a 14. századi izlandi Edward Saga, amely valódi értékét szintén az utóbbi évtizedekben nyerte el. A ízléses és mértéktartó borítójú kötetet az egyes tanulmányok angol nyelvű összefoglalói záiják, amelyek a külföldi szakemberek számára is lehetővé teszik a dolgozatok tárgyának megismerését. A turulmadártól a kettőskeresztig című tanulmánykötet, amely a Szegedi Középkorász Műhelynek eddig már 14 kötetet számláló sorozata és sorozaton kívül kiadott kötetei mellett önálló