Századok – 1999
Tanulmányok - Szabó A. Ferenc: Népesedési helyzet és népesedéspolitika Magyarországon a II. világháború utáni években V/959
980 SZABÓ A. FERENC Törvényhatóság Az átköltözöttek száma Az 1941. évi népszámlálás 10.000 lelkére esik Szatmár-Bereg 4.133 256 Együtt 60.358 116 Magyarország összesen: 132.981 146 A legtöbb menekültet a Dunántúl fogadta, elsősorban a baranyai és a tolnai svábok helyébe. A Duna menti megyék viszonylag magas menekült-száma a szomszédos Csehszlovákiából érkezettek befogadására utal. A legtöbb menekült Bács-Bodrogban települt le. Ez a megye nemcsak határos Jugoszláviával, ahonnét jöttek a hontalanok, hanem a kitelepített német lakosság egyik legnagyobb településterülete is volt, tehát nem véletlen, hogy második a „felvevő-megyék" sorában. Viszonylag sok menekült talált otthonra a vidéki városokban. Abaúj és Szatmár-Bereg is sok menekültet fogadott határmenti helyzetéből következően. Meglepő, hogy a központi területek, főleg Budapest viszonylag milyen kevés betelepülőt vonzott, bár a fővárosban letelepültek aránya egy kicsit az országos átlag fölött volt. A menekült-társadalom osztály és műveltségbeli összetétele alapján sokkal több embert kellett volna, hogy Budapestre vessen a sorsa, de a háborút követő évek rossz közellátási viszonyai miatt a nagyváros egyáltalán nem volt vonzó. Nagyjában-egészében a menekültek egyenletesen települtek le az országban. Az átlagot jóval meghaladóan csak oda mentek, ahonnét kitelepítések történtek. Ez megkönnyítette elhelyezésüket és beilleszkedésüket. Összegzés A második világháború súlyos pusztítást végzett Magyarországon. A harci események és a nyomukban járó gazdasági és társadalmi összeomlás következményeit még évtizedekig viselte az ország. A háború befejeződése utáni 3-4 esztendő, ha jellegében alapjában véve különbözött is a lakosságot érő szenvedések tekintetében a háborús évektől, még mindig igen nagy megpróbáltatásokkal járt. A háború ütötte sebek mellett a sajátos magyar történelmi helyzetből is komoly népesedési problémák származtak. Mivel a háború újabb határváltozásokkal járt, előtérbe került a menekültkérdés. A magyar lakosság számottevő része nem költözhetett vissza a harcok elültével, a béke beköszöntével korábbi lakóhelyére, hanem, hosszabb-rövidebb időre számkivetetté vált. Legalább 300.000 főre tehetjük a négy szomszédos országból az anyaországba menekülők számát. Rövid távon ez a hatalmas, ellátásra szoruló tömeg óriási teherként nehezedett a közigazgatásra. Láthattuk, hogy társadalmi összefogás, akciók nélkül csupán költségvetési eszközökre támaszkodva ezt a kérdést nem lehetett volna megoldani. Magyar, pontosabban a háború veszteseit jellemző sajátosság volt ezen a téren, hogy a nagy károkat szenvedett ország a rá kirótt hadisarc és a szovjet csapatok ellátásának kényszere miatt csak csekély összegeket fordíthatott az égető szociálpolitikai kérdések kezelésére. A komoly anyagi- gazdasági erővel rendelkező győztes hatalmak csak kivételesen nyújtottak segítséget. Meg kellett elégedni a kicsiny semleges országok ezirányú támogatásával. Csak kevés teret tudtunk a hadifogolykérdésnek szentelni, pedig eminens népesedési problémát jelentett. Tetézte a gondokat, hogy több százezer polgári lakos is fogságba esett. Mivel nagyrészt fiatal, produktív korú emberekről volt
