Századok – 1998

Közlemények - Magyar Zoltán: Szent György középkori kultusza Magyarországon I/161

180 MAGYAR ZOLTÁN Kassa: Erdőbénye (1648), Kinizs (1280), Szentgyörgy (középkor; ma: Sväty Juraj), Szinyelipóc (1663; ma: Lipovce). Szatmár: Szaniszló (1824; ma: Sanislau), Tuijaremete (1886; ma: Remetea), Ungvár (Uzgorod), Zajta (1793). Veszprém: Alsókeszi (1359), Atád (Nagy és Kis, 1402), Adánd, Balatonboglár (1221), Balatonszentgyörgy (1298), Boronka (14-15. század), Devecser (1361), Gyönköd (1336, Balatonendrédtől délre), Hetés, Hidegkút (1318), Igal (1331), Jaba (1233), Jásd (1256, bencés apátság), Kinosberény (1232), Kozma (1342; ma: Libickozma), Kúp, Lenti (1334), Nágocs, Nagyberény (1232), Nagydobrony (1358), Oltárc (1323), Pacsa (1312), Páka (12. század), Pókaszentgyörgy (14. század; ma: Bánokszentgyörgy), Rokolyán (14. század, Zalaapáti mellett), Somogycsicsó (1329), Somogyszentmiklós (14. század, kolostor), Somogyvár (1323, talán már 11. század eleje is), Szentgyörgyvár, Uzsa (1304), Vaszar, Veszprém (talán már a 9. században is állt), Véged (1247, Zalabér mellett), Vindornyaszőllős (1336), Zalavég. Szombathely: Dozmat, Felsőoszkó, Ikervár, Ják (1214, bencés apátság), Máriafalva (Mariasdorf), Répceszentgyörgy, Salfa, Vízlendva (Svety Jury). Székesfehérvár: Baracska, Gúttamási, Székesfehérvár (1426), Üröm (1764). Győr: Agfalu (Agendorf), Ászár, Borsmonostor (egykori cisztercita apátság, ma is létező plébánia; Marienburg), Egyházasfalu, Nyulas (1757; ma: Jois), Réde (középkor), Sopron, Szentgyörgy (Sankt Jörgen). Pécs: Bakonya, Cserkút (1332), Dombó (1237; bencés apátság Valpó megyében), Dúzs, Kisszékely (1823), Kisvaszar (1790), Kisvejke (1902), Nagyszokoly (1788), Pusztakisfalu, Püspöknádasd (1770), Regöly (1754), Baranyaszentgyörgy (1775). Vác: Fót (1779), Gyál (1324, elenyészett), Jobbágyi (1735), Nagykáta (1700), Romhány (1722). Kalocsa: Foktő (1790), Kula (1770), Mohol (1824), Öregcsertő (1893), Szabadka (1898; Ma: Subotica), Vajszka (1842). Csanád: Csanád (11. század, káptalan), Földeák, Kisjécsa (1813; ma: JeciaMica), Mezőhegyes (1844), Oroszlámos (11. század, a Csanád nemzetség monostora), Perjámos (Periam), Szécsány (1829; Ma: Secanj), Szentgyörgy, Szeged (12. század), Temesvár (középkor, majd felújítva 1754-ben; ma: Timi§oara), Törökkanizsa (1848; ma: Novi Knezevac). Nagyvárad: Árpád (1417), Bölcsi (1329, Zsadány mellett), Jankafalva (1307; ma: Inca), Köteles (1347, Hajdúszovát mellett), Mihályfalva (15. század; ma: Érmihályfalva, ill. Valea lui Mihai), Szalacs (1433; ma: Sálacea), Szerep (1283; a Zovárd nemzetség monostora), Süvegd (1357). Erdély: Csíkszentgyörgy (Ciucsíngeorgiu), Ebesfalva (1448, elenyészett; ma: Erzsébetváros, ill. Dumbráveni), Esztelnek (1523, kápolna a csíksomlyói ferencesek birtokában; ma: Estelnic), Györgyfalva (Gheorghieni), Marosszentgyörgy (Singeorgiu de Mure§), Székelyudvarhely - Szombatfalva (Odorhei Secui§c). Hajdúdorog: Bodrogkeresztúr, Kisvárda, Nyírvárda, Nyírbakta, Óvári, Túrterebes. Ha térképre vetítjük a fenti adatokat, a szikár helyneveknél tágabb összefüggések is kirajzolódnak előttünk. Szembetűnő például, hogy György, a Győzelemadó kultusza a határvédő népek körében — legalábbis a helynevek, templomtitulusok alapján —