Századok – 1998

Történeti irodalom - Die Rumänen und Europa vom Mittelalter bis zur Gegenwart (Ism.: Niederhauser Emil) IV/964

964 TÖRTÉNETI IRODALOM 964 DIE RUMÄNEN UND EUROPA VOM MITTELALTER BIS ZXJR GEGENWART Hg. Harald Heppner Böhlau, Wien-Köln-Weimar, 1997, 299 p. 4 tb. (Zur Kunde Südosteuropas 11/24.) A ROMÁNOK ÉS EURÓPA A KÖZÉPKORTÓL A JELENKORIG A grazi egyetem Délkelet-Európa történetével foglalkozó tanszéke a bécsi Ost- und Südosteuropa Institut mellett az osztrák Balkán-kutatás másik jelentős központja, Karl Kaser professzor vezetése alatt. A tanszék tehetséges oktatója a most már a középnemzedékhez tartozó Harald Heppner, aki ezt a kötetet szerkesztette. Heppner előszavában arra utal, hogy a nyugati térségben igen kevéssé ismerik a Balkán problémáit. A kötetben szereplő román történészek, szinte kivétel nélkül Ia§i-ban működők, elsősorban az állam keleti fele, az egykori Regat oldaláról vizsgálják a kérdéseket, mert ők voltak távolabb Európától. A szerkesztő tudatosan kérte fel éppen őket, hogy törjenek ki elszigeteltségükből. Graz egy közös projektumon dolgozik velük, ennek egyik eredménye ez a kötet. Egy további, hosszabb bevezetőben Heppner kifejti, hogy a történetírás többnyire egyes országok történetét tárgyalja, az Európa-téma alig kutatott. Délkelet-Európában, a görögök kivételével, alig volt érdeklődés Európa iránt. A két román fejedelemség megalakulásával, a 14. sz. során indul ez meg a románoknál. Európa ekkor a Nyugatot jelentette. Ez sokáig így maradt, 1859-ben már a politikai elit egyértelműen Európához tartozónak érezte magát. A román fejlődés nagy sorsfordulói: 1918, Nagy-Románia létrejötte, 1944, a szovjet szférába kerülés, 1989, a kikerülés ebből a szférából mind módosították a románok Európa-képét, hol követendő minta volt, hol elutasítandó ellenség. A hosszú elszigeteltség után a felzárkózás túl gyorsan ment végbe. Az ortodoxia, és hosszú időn át az oszmán birodalom inkább elszigetelte a románokat Európától. Az ismerkedés a felvilágosodással kezdődik, amely a románok esetében belenyúlik a 19. századba. A további kutatást a szomszéd országokkal való összehasonlítás formájában kell folytatni. Leon Çimanschi és Dumitru Agache a későközépkori „előjátékot" vizsgálják, természetesen csak a vezető rétegek véleményét, hiszen azoknak lehettek ismereteik Európáról. A második bolgár cárság a Balkánhoz kötötte a román fejedelemségeket, Magyarország elzárta Európától. Számításba kell venni az egyházszakadást is. A magyar fennhatóság alóli megszabadulás óta lehettek kapcsolatok. Az oszmán uralom idején fontossá vált a kereszténységhez való tartozás, s ez akkor egyet jelentett Európával. A szászok és a magyarok révén a reformációnak is volt hatása, de a fejedelmek ellenezték. A 16. századra a fejedelemségek már három oldalról be voltak kerítve, a kapcsolatok nagyon meglazultak. A két fejedelemség balkanizálódott. Lucián Nastasá 17. századi kolozsvári emlékiratírók Európa-képét elemzi. Néhányukról megmondja, hogy szászok, a többiek csak nevükön szerepelnek, s nem biztos, hogy a többször idézett Vízaknai Bereczk Györgyről a német ajkú olvasó tudni fogja, hogy magyar, épp úgy, mint mondjuk Apáczai Csere János. Többen utaztak nyugatra, de inkább a különbségeket hangsúlyozták, ha egyénileg érintették őket. Veniamin Ciobanu a román fejedelemségek 18. századi Európa-recepcióját foglalja össze. Az oszmán jelenlét miatt úgy látják, hogy Délkelet-Európa nem tartozik Európához. Európa vagy földrajzi, vagy politikai, vagy kulturális tartalmú fogalom. Cantemirnél inkább az első kerül elő a század elején, de éppen ő hangsúlyozta, mint moldvai fejedelem, hogy Moldva is Európához tartozik. Sok földrajzi munkát lefordítanak ekkor. Európa egyre inkább a Nyugatot jelentette, amelyet a század utolsó harmadában a felvilágosodás miatt már csodáltak, és nem volt kétséges, hogy a fejedelemségek Európához tartoznak. Mihai-Çtefan Ceau§u a bukovinai románok Európa-képének változását elemzi a 18. és 19. sz. fordulóján. 1765 óta az osztrák uralom változásokat hozott, elterjedt a francia nyelv. A románok elfogadták a józsefi reformokat. De az egyik bojár már figyelmeztetett arra, több ízben is, hogy Oroszország megerősödése fenyegetést jelent. Felvetette, hogy a fejedelemségek tartozzanak a Habsburg-birodalom alá. A francia forradalmat ellenezték, mert az keresztény-ellenes. A 19. sz. elején a kormányzat osztrák patriotizmust próbált erőltetni. De nagy figyelmet fordított az oktatásra, ez tette lehetővé román értelmiség kialakulását. Florea Iocioaia a két fejedelemség Európa-képét vizsgálja 1800 és 1830 közt. Hangsúlyozza ebben az átmeneti korban a kép szubjektív voltát. Az erdélyi románok a közeledés mellett voltak. A fejedelemségekben tudomásul vették, hogy az iszlám világ, amelynek részei, nem tartozik Euró-