Századok – 1998

Történeti irodalom - Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Ism.: Tringli István) IV/962

962 TÖRTÉNETI IRODALOM 962 helyzetben Kisbán Eszter sem, mert a honfoglalók ételeire és italaira még régészeti adatunk sincs. Analógiák felhasználásával mégis hihető feltevésekre jut, amikor valamilyen lepénykenyérrel, a vadászott és tenyésztett állatok húsával, és a tejtermékek közül a tarhóval, joghurttal számol. Gáborján Alice is saját kutatásai alapján foglalja össze a magyar viselet honfoglalás kori elemeit. Az Árpád-kori ábrázolásokra és írott forrásokra támaszkodik. A régészet, bár lenne őt támogató anyaga, nem szerepel analógiái között. így a férfiak felálló ingnyaka régészetileg bizonyított a nőknél (Mezőzombor, Algyő, Sándorfalva), a kéznél hosszabb ruhaujj a pártus viseletben, a magyar szűr egy katandai sírban épen előkerülve. Verebélyi Kincső a magyar népi díszítőművészet keleti elemeivel foglalkozik. Kutatástörténeti áttekintése jól mutatja, hogy korábban mennyire túlértékelték a néprajz szerepét e tekintetben. A kötet következő egységét a folklórnak és hitvilágnak szentelt nyolc tanulmány képezi, melyhez számítjuk Sárkány Mihálynak a magyar rokonsági rendszer alakulásáról szóló áttekintését. Kitűnik belőle, hogy van itt is sok tennivaló, még ha megoldottnak is látszanak egyes problémák. A magyar honfoglalás mondakörét Katona Imre foglalta össze. Hét mondamaradványt mutat be, s néhány népnyelvi kifejezés alapján sejteti, hogy egykor gazdagabb volt mondakincsünk. Ezek egyikének, a fehérlő mondának 18-19. századi forrásokban előforduló népszerű változataira Kriza Ildikó hívja fel figyelmünket. Vargyas Lajos honfoglalás kori népdal kincsünk jelentőségét méltatta, míg Felföldi László ősi néptáncaink elvi rekonstrukcióját is lehetségesnek tartja. Voigt Vilmos a magyar ősvallás fogalmát íija körül a legrégibb tudományos irodalommal kezdve. Arra a konklúzióra jut, hogy a régi magyarok vallásának igényes „vallástörténeti" áttekintése még várat magára. Pócs Éva dolgozata azt a tényt dokumentálja, hogy a magyar sámánkodás és más hitvilági jelenségek mögött gyakran nem is, vagy nemcsak keleti hozadék lappang, hanem ősi európai hitvilági elemek, amelyek a kereszténységbe integráltan kerültek át a magyar néphitbe. Leginkább azért, mert valami közös elem mindegyikben megvolt. Úgy látszik, a magyar hitvilág és ősvallás kutatásának új vonulata kezdődik. Erre mutatnak Vargyas Gábornak a totemizmus körüli vizsgálatai is. E fogalom általánosan hibás használata a korábbi értékelések felülvizsgálatával jár. A magyar néprajzi dolgozatokat Szemkeö Endre írása a millenniumi magyar faluról, és Kósa László tudománytörténeti dolgozata záija. Ez utóbbi témája a néprajz egy évszázad előtti kutatási szempontjainak az áttekintése. A kötetet Györffy Gy. bevezetője és utószava zárják le, Kunkovács László és Benkő Mihály néprajzi ihletettségű fotói illusztrálják. Az áttekinthetőséget névmutató könnyíti meg. A Balassi Kiadó az előző kötetekhez hasonló jó minőségben jelentette meg a sokrétű és gondolatgazdag könyvet. Mesterházy Károly MISKOLC TÖRTÉNETE I. A KEZDETEKTŐL 1526-IG. Főszerkesztő Dobrossy István Miskolc, BAZ Megyei Levéltár - Herman Ottó Múzeum, 1996. 495 o. E kötet megjelenésével Magyarország öt vidéki nagyvárosa közül immáron a három Dunától keletre fekvő (Szeged, Debrecen, Miskolc) rendelkezik részben vagy teljesen kész modern történeti összefoglalóval. A miskolci monográfia hat kötetben jelenik majd meg. A korszakolás a szokásos országos köztörténeti fordulópontokhoz kötődik, a sorozat első kötete a kezdetektől a mohácsi vészig, a második a Rákóczi-szabadságharc kezdetéig, a harmadik 1849-ig, a negyedik az első világháború végéig, az ötödik a fordulat évéig, a hatodik a rendszerváltásig tárgyalja a mai város történetét. Miskolc — akárcsak más nagyvárosok — főleg az elmúlt száz év során számos települést olvasztott határába. A mai város területének történetírója már a középkorban két város történetét kell hogy feldolgozza, hiszen a szomszédos, ma már Miskolc részét képező Diósgyőr éppúgy mezőváros volt, mint a történeti Miskolc. Az első kötet hat szerző munkája, a könyv összesen tíz fejezetre oszlik, nagyobbik részük — a főszöveg 80%-a — a város középkori történetét tárgyalja. A középkoros részek nem kronologikusan, hanem tematikusan kapcsolódnak egymáshoz. Az első fejezetben Ringer Árpád a város földrajzi környezetének és történetének összefüggéseivel foglalkozik. A paleolitikum óta lakott terület azért vált az ember által kedvelt lakóhellyé, mert több földrajzi nagytáj és természetes útvonal találkozásánál feküdt, a szűkebb értelemben