Századok – 1998

Vita - Bálint Csanád: Megjegyzések Róna-Tas András megjegyzéseire IV/949

VITA 955 lehetősen eltérő rajz' mindenekelőtt azért tűnhet annak, mert Erdélyi rajzai az óra 2-es számjegye, míg Göblé a hatos számjegy felé van elfordítva." Hát éppen ez az, amit az olvasó szeretne megtudni: amikor a sajátját közzétette, vajon mit gondolt R. G. a korsót szintén eredetiben tanulmányozó Hampel J. és Erdélyi I. rajzáról? Volt-e bennük R. G. szerint jó, s mi volna a téves bennük? Egy általános vonatkozású kérdés: megengedhető-e úgy írni könyvet valamiről, hogy a témában korábban megnyilatkozókat említetlenül hagyom? Mindennek kapcsán egy furcsa kutatói magatartás fölötti értetlenségem fejeztem és fejezem ki most is. írásomban elismeréssel nyilatkoztam R. T. A.-nak az ázsiai sátrakra vonatkozó ismereteiről, nem is akarok azokról vitatkozni vele. Abban meg éppenséggel még hajlok is egyetérteni a szerzőpárossal, hogy nem tamgával van dolgunk. Nem bánnám viszont, ha egy bizánci paleográfus megvizsgálná annak lehetőségét, hogy vajon nem egy görög A karcolt rajzáról van-e itt szó? (Egy másik lehetőség, melyet a bizánci epigráfia mai nagymestere, Ihor Sevcenko vetett föl egy beszélgetésünkben: csak nem egy elrontott bizánci monogrammal van dolgunk?) Nem kívánok beleszólni R. T. A.-nak a jurta tipológiai előzményével kapcsolatos feltételezésébe. Hanem a Devnja-i modell mindenképpen olyan kulcsfontosságú lelet, melyről az európai jurtákkal — különösen nem egy, a Kárpát-medencében feltételezettel — kapcsolatban nem szabad megfeledkezni. Ugyanígy kár megfeledkezni a Radziwffl-kódexben ábrázolt kocsisátraktól való tipológiai és funkcióbeli eltérésekről (a már említett súlyos időbeli távolságot még egyszer nem hozom föl). Arról azonban a) modern kori mongóliai megfigyelés és b) középkori kelet-európai ábrázolás alapján nehéz meggyőzni egy régészt, hogy с) a kora középkori Kárpát-medencében ilyen „proto-" vagy „quasi-jurtákat" használtak volna. Ha a tárgyalt nagyszentmiklósi karcolt rajz, a Radziwill-krónika kocsisátrai és a belső-ázsiai szükségsátrak legkisebb közös nevezője a mozgékonyság, a hirtelen helyváltoztatás által létrejött kényszer, akkor az számomra nem eléggé meggyőző egy hipotézis fölvetéséhez. Még gimnazista koromban tudtam meg R. T. A. akkor megjelent könyvéből, hogy a jurta néhány óra alatt szétszedhető és fölállítható s könnyen szállítható. Hány olyan rendkívüli és sürgető helyzet lehetett a kincset használók körében, hogy ehhez a szegényes és kényelmetlen megoldáshoz kellett volna folyamodni? Ráadásul miért lett volna érdemes megemlékezni ilyen feltételezett, kivételes esetekről egy fejedelmi kincs korsóján? Mindez illogikusnak, de főleg bizonyíthatatlannak tűnik. Végezetül megállapítom, hogy R. G. - R. T. A. könyvében egyértelműen „sátorról" esik szó és nem találni azt a most szóba hozott „proto- vagy quasi-jurtákra" vonatkozó (nem ezzel a terminussal jelzett) feltételezést, melyet R. T. A. — egy korábbi műre hivatkozva — a jelen vitacikkében elénk tár. Ez végeredményben a nagyszentmiklósi „sátorábrázolás"-teória pozitív módosulásaként értékelhető. Fantomokkal vitatkoznék, amikor azt írom, hogy a nyelvészek kritikátlanul átvették Thomsen nézetét? Hadd kérdezzek vissza: cáfolta valaki a protobolgár meghatározást? Éppenséggel én vagyok az, aki örömmel és elismeréssel hivatkozom — mert tudományos meggyőződésemmel találkozik—a kincsről készülőfélben levő könyvemben és e vitacikkemben is (231. o., 2. j.)

4 a szarvasi felirat ABC-jének a nagyszentmiklósival való, R. T. A. által megállapított szinte teljes azonosságára. 4 Másként R. ТА: „В. Cs. itt sem idézi, hogy kitől származik az a megfejtési kísérlet."