Századok – 1998

Figyelő - Kéri Henrik: A Tolna megyei német lutheránusok. Megjegyzések egy tanulmányhoz IV/916

FIGYELŐ 925 teléből kerültek ebbe a tanulmányba. A pontatlan bibliográfiai adatok, hibás idézetek, név- és évszámelírások, alá nem támasztott állítások, pontatlan fogalmazások száma meghaladja azt a szintet, amely gondos szerzői munka mellett óhatatlanul előfordulhat. Mindegyik hibatípusból lehetne egy csokorra valót bemutatni. Ehelyett a 20-22. lapot nézzük meg közelebbről, anélkül azonban, hogy a bizonyítékokat is itt bemutatnánk. „A Mekényesen szervezett lutheránus gyülekezet hívei 1735-ben Gyönkről Zombán át költöztek a faluba. Óhazájuk a tolnai rövid megtelepedés előtt Felső-Hesszen és Schlitz. A betelepített németek állandó konfliktusban voltak az itt lakó rácokkal. Az Eszterházy-család azonban mindenkor támogatta a beköltöző német evangélikusokat," úja a szerző. Ha a „Zombán át" azt jelenti, hogy átmenetileg ott is megtelepedtek, egy régi téves állítást újít fel. Mekényes első telepesei valójában közvetlenül Gyönkről jöttek. Legtöbbjük óhazája ismeretlen, igy nincs bizonyítékunk arra az állításra, hogy óhazájuk Felső-Hesszen és Schlitz. Ha az „itt lakó rácok" a faluban lakó rácokat jelent, akkor fehdézzük, hogy a falut a hajdani Mekényestől távolabb, lakatlan területen építették fel. Elég bajuk volt viszont az új telepeseknek az apari és kozári rácokkal. És az Eszterházyak legkevésbé sem támogatták a beköltöző német evangélikusokat, csak gazdasági megfontolásból megtűrték őket. így az 1735-ös telepítési szerződésben az uraság kikötötte, hogy a betelepülő harminc lutheránus családon felül további lutheránusokat nem fogadhatnak be (amit a község nem tartott be). Tovább megyek: lelkészük nem „egy bizonyos Franz Berger' ', hanem Franz Tonsor volt, ez is humanista név, igazi neve: Borbély Ferenc. Ot a pécsi püspök rendelkezésére — a dombóvári Eszterházy-uradalom tisztjeinek aktív közreműködésével! — valóban elűzték, de be nem börtönözték, ahogy a szerző állítja. És ugyancsak uradalmi segédlettel zárták be imaházukat. Tovább menve: Ráckozár nem I. Lipót alatt népesedett be szerb telepesekkel, hanem III. Károly alatt, 1717-ben költözött oda Aparról 12 szerb család. 1756-ban valóban több német család érkezett Ráckozárra. De azt állítani, hogy „döntő része Tolna megyéből, Felsőnánáról érkezett; ezt megelőzően a Felső-Hesszenben lévő Ahlsfeld kerületben fekvő Rainrodból vándoroltak be", ugyancsak túlzás, mert ezt legfeljebb Johann Birkenstockról állíthatjuk: ő jött Felsőnánáról s előzőleg apjával feltehetőleg Rainrodból. (Szita az 55-56.1apon 23 felsőnánai lakos származási helyét közli. Van köztük hesseni, hessen-nassaui, württembergi, bajorországi, fuldai. A jegyzék szerinti Johann Becker nem Reinenrod, hanem Reimenrod szülöttje, Rainrodból valót ez a jegyzék egyet sem tartalmaz). Csikostöttös, Kaposszekcső, Ág, Gerényes és Tékes német telepesei nem a kozáriakkal egy időben, hanem húsz évvel később, 1775 és 1780 között jelentek meg az említett falvakban. .Anyakönyvi vizsgálataink szerint Kalaznó, Mucsfa, Majos, Györköny, Bikács, Kéty, Kölesd falvakból vándoroltak be [Gerényesre], megfigyelésünk szerint 1760-as évek legvégén, főleg 1770-es években", - ez az idézet a hivatkozott egyházaskozári anyakönyvvel nem igazolható. „Tófűre már az 1730-as években vándoroltak be német lutheránus jobbágyok. Valószínű többségükben kistormási németek voltak," ehhez megjegyezzük, hogy Tófűre 1723/24-től kezdve érkeztek németek, 1730-ban tizenöt családot írtak össze, megnevezve a németországi helységet és uradalmat, ahonnan jöttek, két-két család Tófű előtt átmenetileg Nagymányokon illetve Belacon