Századok – 1998
Figyelő - Kéri Henrik: A Tolna megyei német lutheránusok. Megjegyzések egy tanulmányhoz IV/916
FIGYELŐ 919 maszkodó kutatás hitelét növeli, ha az eredeti források hozzáférhetetlenek. Másolatai elkészülte óta sok anyag elkerülhetett eredeti lelőhelyéről, van, amely már ma fellelhetetlen,1 2 egyes gyülekezeti levéltárak a második világháborúban károsodtak (pl. a varsádi és a bikácsi), s félő, hogy a jelenlegi helyzetben a még meglevő levéltárak tovább károsodnak. így a téma kutatói a jövőben még inkább fogják igénybe venni a kéziratos másolatokat. Ezért is sajnálatos, hogy e gazdag hagyaték nem hazai könyvtárba vagy levéltárba került. A Mercy-kérdés. A Mercy grófok az Eszterházyak után Tolna megye legvagyonosabb földesurai voltak. Az ő birtokukon volt a legtöbb lutheránus német település, ezért a németség letelepítésében és a lutheránusok védelmében a családnak kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak. Forrásként a szájhagyományon alapuló késői feljegyzések szolgáltak, sok-sok ellentmondással. A három Mercy (Claudius Florimund Mercy, fogadott fia, Anton Ignaz Karl August Mercy-Argenteau és ennek fia, Claudius Florimund Mercy-Argenteau) neve, szerepe gyakran keveredik egymással, így a szakirodalom is nehezen tud köztük rendet tenni.13 Szeniczei Bárány György telepítési ügyekben a Mercyek tanácsadójaként, hol az i íj abb Claudius Florimund Mercy, hol Karl August Mercy (mindketten de Argenteau!) nevelőjeként jelenik meg Szitánál.14 Megbízható forrás azonban egyik adatra sincs. Schmidt szerint Mercy a császár tudtával és akaratából támogatta a protestáns bevándorlókat,15 de Schmidt közli azt a változatot is, hogy a császár szemrehányást tett neki, amiért birtokaira különös előszeretettel lutheránusokat fogadott be.16 Eleddig nincs bizonyítékunk arra nézve, hogy (Szita megfogalmazásában) a Mercyek „a települések népességének etnikai és vallási érdekeit megfelelőképpen összehangolták", s Mercy „még reformátusokat sem engedett a lutheránusok közé", hogy „Hesszenben élénk telepítési akciókat szervezett", „nagy kiterjedésű birtokaira telepeseket verbuvált", „a telepeseket Merçy ágensei toborozták", „a császár engedélyével magánbirtokaira is irányíthatott telepeseket a különböző német tartományokból", „a Bánátba indított telepeseket Mercy gróf Tolna kikötőjében szállította le a kompról. Itt készítettek mustrákat róluk és irányították a különböző falvaikba, illetve pusztákra".17 Nem áll továbbá, hogy „a pécsi egyházfő eredménytelenül lépett fel Claudius Mercy ellen". Ez az állítás is Schmidt Jánosra megy vissza, de úgy tűnik, ő nem ismerte a megyei és az országos levéltárnak az 1720-as évek protestánsellenes intézkedéseire vonatkozó anyagát. 1724-ben III. Károly rendelkezése értelmében a protestáns lelkészek az artikuláris helyen kívül semmiféle egyházi funkciót nem végezhettek. Megjegyzendő: a török alól felszabadított országrészben nincs is artikuláris hely. Kivételként megengedi, ha a lelkész a pesti komisszió megkezdése előtt (1722) már a községben volt, funkcióját ott, de csak ott, tovább gyakorolhatja.18 Már egy 12 Például a forrásmunkaként igen fontos Protocollum Venerabilis Contubernii Tolnensis. 13 A családi kapcsolatokat tisztázta Gerhard Seewann (Zur Familiengeschichte der Grafen Mercy und Mercy Argenteau, Südostdeutsches Archiv 1976/77, 53-70.) 14 Szita, 11., 12. és 72. 15 Schmidt, 47. 16 Szita László ezt Kallbrunner Meny-életrajzából is idézi. 17 Az idézeteket Szita 11-18. lapjáról vettem, de ezek jórészt megegyeznek Schmidt megállapításaival és nézeteivel. 18 MOL, С 13, 1724.10.24.
