Századok – 1998

Kisebb cikkek - Dávid Géza: Balassi János török kapcsolatai IV/909

910 KISEBB CIKKEK területével és várával, csakúgy mint családjával és jobbágyaival, teljes mértékben alá akarja magát vetni a szultánnak. S még ez sem volt elég: azt is megígérte, hogy néhány másik magyar, valamint pár cseh és morva úrral együtt keresi a török uralkodó fennhatóságát. Szándékának őszinteségét azzal is alá akarta támasztani, hogy kifejezte készségét a váraiban lévő török rabok szabadon bocsátására.5 Mi lehetett a halogató török reakció oka? Attól tartottak volna, hogy Balassi szándékai nem őszinték? Ez a lehetőség annyiból nem bír komoly jelentőséggel, hogy ha élnek az ajánlkozással, s gyorsan lecsapnak a főúr váraira, utólag már mindegy lett volna, komolyan gondolta-e Balassi a dolgot vagy sem. Vagy tényleg a béke volt olyan drága a törököknek? E-mellett komolyabb érv szól - nagyban folyt a ciprusi hadjárat, s a török katonai vezetés, ahogy arra más időpontokból is van példa, nem kívánt több fronton háborúba bocsátkozni. Ezen kívül az is felmerülhetett a dívánülő pasák fejében, hogy Balassi várait bármikor meg tudják kaparintani, amíg viszont uruk közbülső helyzetben van, addig hasznos értesülések szerezhetők tőle. Egy közel egy évvel későbbi, elejtett megjegyzés ugyanakkor arra utal, hogy Balassi jelentkezését nem vették túl komolyan a portán. Legalábbis a budai beglerbégnek írván, a lehetséges szimpatizánsok között csak feltételes módban szerepel Balassi (szó szerint: „ha a magyar bégek között lenne valaki, aki boldogságos küszöbömnek engedelmeskedik, azzal titokban lépj kapcsolatra, ... s ha a Balassi János nevű magyar bég is engedelmeskednék...").6 Nem sokkal ezután, 1572 nyarán datálták a másik minket érdeklő bejegyzést. Ennek is az első fele igazán figyelemre méltó. Balassi újabb levelére hivatkoznak, amelyben egyrészt azt adta elő, hogy azért nem bocsátotta el Szejfeddin vojvoda nevű török rabját, mert azzal gyanúba keveredett volna - így az illető csak váltságdíj fejében szabadulhatott. Ugyanakkor az is kiviláglik, hogy Balassi türelmetlenségének adhatott hangot, arra hivatkozván, 6 Mühimme Defteri 16, p. 268, No. 523. A mondat vége kissé levegőben marad, de számunkra ez a körülmény nem bír jelentőséggel. Hogyan értelmezzük a fenti, nem akármilyen súlyú állításokat? Azt hiszem, kizárhatjuk, hogy kitervelt török provokációról lenne itt szó. Ha nem, akkor nehéz másként felfogni az előadottakat, mint tényleges felajánlkozásként. S milyen válaszra számítanánk török részről? Beleegyezésre vagy elutasításra? Ha elfogadjuk azt a — nálunk még mindig közkeletű — nézetet, hogy az oszmánokat parttalan hódítási vágy hajtotta, akkor azt várnánk, hogy a Porta lelkesen üdvözli majd a kínálkozó alkalmat. Ehelyett ettől eléggé eltérő reakció következett: tulajdonképpen mindenkit üdvözlünk a mi oldalunkon, írták, így téged is, de most, hogy éppen béke van, s a bécsi király rendszeresen küldi az adót, s minthogy a te birtokaid az ő felségterületén vannak, nem igazán szerencsés, ha valami olyasmi történik, ami a béke ellen van. Váljunk tehát a megfelelő alkalomra, addig tarts ki, színlelj tovább s küldj ezentúl is hasznos információkat. A végén hozzáfűztek még néhány homályos ígéretet, amelyekből nemcsak Balassi János, de majdan gyermekei is részesülni fognak. Egy jellemző félmondatot azért nem hagytak ki: „«országod» és tartományod lakosait tekintsd jól védett birodalmam lakosainak!" 5 Ba§bakanlik Osmanli Ar§ivi, Mühimme Defteri 12, p. 424-426, No. 826.