Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 895 véllemez fogazottsága, a fúrtalak, a billingesedés szempontjait, mint a legfontosabb fajtabélyegeket, amelyeket egy ampelográfiai leírásnak tartalmaznia kell. A magyar, német, latin nyelvre a könyvet lefordító Fábián József elkövette azt a hibát—minden jóakarata ellenére —, hogy a fajtaleíráskor a francia eredeti szőlőfajta neveket átfordítja magyarra, mintha önálló magyar fajtákról lenne szó. Mivel a magyaron kívül a német, és a latin fordítást is elvégezte, az e nyelvekre fordított fajtanevekkel óriási kavarodást okozott akarata ellenére. Természetesen ez a kor szemléletének óhaja volt, vagyis, hogy a 18. század végén, 19. század elején a magyar szőlészet-borászat viszonyaira akarták adaptálni a nyugateurópai eljárásokat. Fábián fordításában az alábbi fajtaneveket adta a fajták részletes ampelográfiai és termesztési értékelésével: /Az egyenlőségjel után az általam meghatározott fajtanév áll/ Cukor szőlő (Sauvignon-) = Sauvignon blanc, Festőszőlő = Teinturier, Füstös szőlő (gros Muscadet, die rauchfarbige Traube = Muscadelle, Kereklevelű szőlő (Feuille ronde, die weisse rundblättrichte Burgunderrebe) = Fehér kisburgundi vagy Chardonnay, Zöld szőlő (Gamay nais-) = Budai zöld, Fekete gamé (Gamey noir,-) = Nagyburgundi Kék, Kis Fekete (Petit Gamay,-) = Kék kisburgundi, Ugorka szőlő (Le Cornichon, Kümmerling-Traube) = Halhólyag, Murló (Le Murleau,-) = Merlot, Aranysárga kereklevelű (La feuille ronde,-) = Pino blanc, Aranyos szépszőlő (Le chasselas doré Bar-sur-Aube) = Chasselas, Fehér petrezselyemszőlő (Le ciotat, Raisin d'Autriche) - Ausztriában die halbwälsche Traube néven ismert = Chasselas, de veres változata is van, Fehér muskotály (Muscat blanc,-) = Sárga muskotály, és ennek bogyószínű változata a veres muskotály. Fekete muskotálynak nevezi Fábián József 1813-ban a (Le Muscat violet, die veilchen blaue Muscateller) = Feketemuskotály fajtát. Az A-lexandriai muskotályt is leírta, a Korinthusi fehéret (Corinth blanc, die weisse Kernlose, oder Korinthische Traube) illetve Korinthusi fehér néven. Fehér Morillon (Maurillon hatrif,-)= Chardonnay, Molnárszőlő néven a Lisztesfehért, fehér malvasir néven a Szürkebarátot, Mourillon néven a Kék kisburgundit, Fehér Szavanyi néven (Le Savagnien blanc,-) = Pirostramini fehér változatát. Emellett olyan fajtákat is lefordított, amelyek Magyarországon nem terjedtek el később, így pl. fordításai szerint a Gersely szőlő (Le Verjus), Svajtzer szőlő, Rochelli fekete és fehér (Rochelle noire et blandie), Lombardiai szőlő (Le Ramonat), Gyöngyszőlő (Le Raisin Perle, die Perletraube). A Németh Márton által ismertetett Gyöngyszőlő143 bogyói kerekek, a Fábián által ismertetett fajtának „szemei hosszúkásak". A Pirók szőlő (le Meslier vagy Mornain blanc, die Lindauer, frühe Leipziger Traube), Mansard (Le Mansard), Marokkói szőlő (Le Raisin de Maroc, Marokkauer Traube) szintén szerepelt a lefordított francia könyvben. J. A Chaptal 1801-ben megjelent munkájában már 2000 fajtáról számolt be, melyek a Párizs melletti Luxemburg kertben díszlettek. Az első nagyobb szabású ampelográfiai művet Chr. A. Frege írta 1804-ben; Versuche einer Classification der Weinsorten nach ihren Beeren - címmel. Az osztrák ampelográfiai szakirodalom Paul Ludwig von Conradnak a nyugat-dunántúli ruszti szőlőfajtákat leíró munkáját az osztrák ampelográfiai előmunkálatok között tartotta számon. 1815-ben Simon Roxas Clemente, a madridi királyi botanikuskert igazgatója az andalúziai fajtákról pontos és megbízható leírásokat tett közzé a fajták rézkarcos 143 Németh M. 1970. 148.
