Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 883 gyéknek. Ezúton kérte segítségüket az alapításhoz. Az iskola létesítését sokan támogatták. A legnagyobb segítséget Mayerffy Xavér Ferenctől, egy jómódú budai polgártól kapta, aki a reformkorban Széchenyi és Schams által kitűzött haladó szellemű gazdasági feladatok megvalósításáért küzdött. Saját földjéből Budán, a Sashegy alján 5 holdnyi területet adott át 10 évi használatra. A közadakozásból befolyt pénzösszegből még 1834 őszén elkezdődött az iskola kialakítása és a telepítés. 24 táblát képeztek ki, egy' táblába egy megye szőlői kerültek fajtánként elkülönítve. Soronként 20 tőkét ültettek. Schams kitűnő összeköttetései révén számos külföldi fajtát is begyűjtött, ezáltal lehetőség nyílt azok biológiai és termesztési tulajdonságainak, viselkedésének megfigyelésére a hazai körülmények között. Az iskolában különböző agrotechnikai eljárások alkalmazását is elindította, így pl. a fajtákat különböző metszési módoknak vetették alá. Az iskola feladatkörét egyre bővítette.78 A szőlőtermesztés gyakorlati munkáinak bemutatását is szervezte, így ismertette meg a termesztőkkel az új módszereket. A pince felépítése után ugyanilyen céllal borászati technológiai bemutatókat is tervezett. Fölvetette egy vincellér iskola alapításának gondolatát is, amihez gyűjtőíveket bocsátott ki. Kezdeményezését a nádor is támogatta, aki 200 pengőforintot ajánlott fel. Ezt a tervét azonban megvalósítani már nem tudta. Munkásságát nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is ismerték és nagyra becsülték. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) választmányi, a bécsi Gazdasági Egyesület valóságos, a grázi, a prágai és a brünni Gazdasági Társaság levelező tagjának választotta. Ugyancsak levelező tagja volt a londoni Kertművelő Társaságnak, az orosz Gazdasági Társaságnak. Tevékenységét, eredményeit több kitüntetéssel ismerték el. Az orosz-lengyel Szent Szaniszlórend lovagjává választották. 1839 májusában Baranya megyébe, a béllyei uradalomba utazott a ottani szőlőművelés megtekintésére. Meghűlt és a hirtelen fellépő ideglázban május llén, Lakipusztán váratlanul elhunyt. Schams felfigyelt arra, hogy a Kadarka mindenhol a vörös-bort adó területeken elterjedt. Az eredetét kutatva Franciaországba tervezett tanulmányutat, hogy megállapíthassa - ott egyáltalán telepítik-e és milyen néven.7 9 Schams még nem tudta, hogy a magyarországi vörösborkultúra több gyökerű, és a Kadarka az oszmán-török hódoltság eredménye, és egy sajátos balkáni vörösborkultúra része, így Franciaországban nem is találta volna meg.8 0 A franciaországi kék szőlőfajták a Kadarkával ellentétben már a bogyóhúsukban is színanyagot hordoztak. A budai „Nemzeti venyige iskola"-ban már tájegységenkénti és a külföldi fajták származási helye szerinti tagolásban ültették a fajtákat.81 A Baranyában termesztett közel 100 fajtából Jankó János kárászi plébános küldött Schamsnak anyagot. A magyar fajtákat 24 táblában rendezte el.8 2 1838-ban még kifejtette nézetét az európai szőlőtermesztő országok fővárosa közelében létesítendő szőlőfajtagyűjtemények szükségességéről és fontosságáról.8 3 Halála 78 Schams F. 1834. 14., 1837. 83-85. 79 Schams F. 1833. II. 70. 80 A balkáni vörös borkultúrához vö: AncLrásfalvy B. 1957., 1961., 1962., Égető M. 1973. 195-248., 1991. 269-276., a nyugat-európai kék, festő bogyóhúsú szőlőfajták, zárt eijesztésű vörös borkultúrájára: Csorna Zs. 1994-95. 261-263. 81 Schams F. 1838/b. 905-908. 82 Jankó J. 1846. 345-346. 83 Schams F. 1838/b. 905-908
