Századok – 1998

Közlemények - Fodor Pál: Kié legyen Pankota (1565)? Érdekcsoportok és érdekérvényesítés az oszmán hatalmi elitben a 16. század közepén IV/825

828 FODOR PÁL mentumok szenzációs adatokat szolgáltatnak a 16. század közepi pozícióharcokról, az azokban alkalmazott módszerekről és a korabeli hatalmi elit politikai „etikájáról". Az pedig már csak ráadás, hogy ugyanebből az időszakból fennmaradtak a szultáni tanács által kiadott rendeletek másolatai (sőt, egy-egy eredeti) is, lehetővé téve az ügy legfontosabb szálainak kibogozását.1

2 Mielőtt a levelekből kibomló történet ismertetésébe fognék, néhány szót kell ejtenem arról az intézményről, amelyet egyetlen új hivatalért vagy eddigi hivatala megtartásáért küzdő tartományi kormányzó sem nélkülözhetett. Ahogy a főbb európai hatalmak vagy a vazallus államok, úgy a „vidéken" tartózkodó bégek is ún. kapu kethüdászit, azaz állandó portai ügyvivőt tartottak a szultáni udvarban. Erre, azon felül, hogy a központ és a bég köz ötti információáramlást biztosította, azért volt szükség, mert a kinevezésekre vonatkozó ajánlásokat a dívánban vitatták meg, a döntést pedig — a nagyvezír referátuma alapján elvben — a szultán hozta meg (nem beszélve arról, hogy itt lehetett leggyorsabban megtudni az állások megüresedéséről szóló híreket). Nagyon sok, sőt néha minden azon múlott, hogy az ügyvivő valamelyik ponton bele tudott-e avatkozni ebbe a folyamatba; például úgy, hogy a konkurens bégek ajánlásait megelőzve juttatta el gazdája ajánlásokat tartalmazó defterét a díván uraihoz. Akárcsak korunkban, akkor is hihetetlen értékkel bírt egy-egy fontos információ, főleg, ha azt a vetélytársak képviselőinél gyorsabban szerezte meg. Ez persze kiteijedt kapcsolatokat (nagyhatalmú pártfogók és a hírekkel jól ellátott díváni írnokok barátságát), sok-sok pénzt és időt igényelt. S mivel a vetélytársak ugyanezekkel a módszerekkel éltek, sőt, gyakran személyesen jöttek a fővárosba, hogy kijárjanak maguknak valamilyen hivatalt, a szultáni udvart állandóan a kérelmezők hada és a korrupció diszkrét bája árasztotta el. * 1565 május vége-június eleje igencsak zaklatott időszak lehetett Veli kethüda életében. Gazdájától, az aradi szandzsákot kormányzó Mehmedtől egyre-másra érkeztek a levelek. Voltak közöttük a szultáni tanácsnak címzett jelentések és kérelmek és a kethüdának szóló utasítások egyaránt. A forgalom fellendülésének oka végső soron az előző évben kirobbant vagy inkább kiújult magyarországi háború volt. János Zsigmond erdélyi és Miksa király németmagyar csapatai immár sokadszor csaptak össze azért, hogy fegyverrel döntsék el az 1541. és az 1551-52. évi török hódítás után nyitva maradt területi kérdéseket: az északkeleti felföld és a Tiszántúl birtoklását.1

3

Míg 1564 őszén és telén János Zsigmond 12 5 numarali mühimme defteri (973/1565-1566) I. Özet ve índeks, II. Tipkibasim. Ankara, 1994. 6 numarali mühimme defteri (972/1564-1565) I—II. Özet, Transkripsiyon ve Índeks, III. Tipkibasim. Ankara, 1995. Anton С. Schaendlinger,: Die Schreiben Süleymäns des Prächtigen an Karl V, Ferdinand I. und Maximilian II. Transkriptionen und Übersetzungen, Faksimile. Unter Mitarbeit von Claudia Römer (Osmanisch-türkische Dokumente aus dem Haus-, Hof- und Staatsarvhiv zu Wien. Teil 1.) Wien, 1983. Anton C. Schaendlinger: Die Schreiben Süleymäns des Prächtigen an Vasallen, Militärbeamte, Beamte und Richter. Transkriptionen und Übersetzungen, Faksimile. Unter Mitarbeit von Claudia Römer. (Osmanisch-türkische Dokumente aus dem Haus-, Hof- und Staatsarvhiv zu Wien. Teil 2.) Wien, 1986. 13

Az események részletes leírása: Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Budapest, 1918, 93 skk. Vö. Köpeczi Béla (főszerk.): Erdély története I. A kezdetektől 1606-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest, 1986, 437-446. Az erdélyi