Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
816 PACH ZSIGMOND PÁL Köröstől nyugatra fekvő, de posztóműveseivel a békési körzethez kapcsolódó Mezőberényben, Mezőmegyeren és Békéscsabán, sőt ezernél is többet Csabától nyugatra Gerendáson és Berénytől délre Gyúrón (1579-ben).15 0 Maga Békés élénk forgalmú piachely volt, és maradt a török alatt is. Piacának és évenként két országos vásárának a vámbevételét az összeírok a gyulainál még magasabbra: 8000, majd 10 000 akcséra becsültek, külön számolva itt is a posztó, a marha- és báránybőr vámjövedelmét (az utóbbiak taksáját a gyulaival egyezően szabva meg).15 1 A harmadik telephelyen, amelyet a Fehér-Körös zarándi szakasza mentén és környékén ismertünk meg, a csapómesterség kevésbé hagyatkozhatott közvetlenül a helybeli juhtenyésztés hozamára. A kallómalommal rendelkező Kisjenő, Tamász és Erdőhegy, valamint a tőlük délre eső Somos, Csente és Kávás falvak közül csak az utóbbi kettőnek a határában írtak össze a defterbiztosok 400 darabot elérő juhállományt.15 2 Gyapjúért, gyapjas juhbőrért inkább a szomszédba kellett menni, de éppen nem messzire. Hiszen a két összeírási időpontban Kisjenőtől északra Agya községben 727, illetve 975, Tamásztól délre Székudvarban 1300, majd 1085, Siklón 1290, majd 1035 darab juh találtatott, csak a főbb tenyésztési helyeket említve.15 3 Erdőhegyre a közeli Szederkényből is hajthattak juhot (1579: 635 darab), ha az erdőhegyi hídon tizenként 1 pénzt fizettek utána.15 4 Többfelől juthatott nyersgyapjúhoz a térség csapóiparának negyedik telephelye is, amelyre — az előbbivel mintegy átellenben — a Fekete-Körös zarándi szakaszán és attól északra találtunk. Kallómalommal bíró települései közül a népes Tamáshidának (a defterbiztos városnak nevezte) volt viszonylag a legnagyobb a juhtenyészete: 1579-ben 650 darabot tett ki; ugyanekkor Martonteleken és Talpason, valamint Betlenősiben falvanként csak 300-400 juhot számláltak.15 5 Hasonló nagyságrendű volt a juhtenyésztés Tamáshida körzetében egyfelől Kiskemény és Nagybaji, másfelől And és Gyarmat legelőin; Nagyzerinden viszont ennek dupláját is elérte (1567: 910,1579: 712).15 6 Az utóbbi szinthez állt közel az északabbra eső Kötegyán és Kölesér juhállománya; emellett az itteni csapók gyapjút a közeli Remete községből is beszerezhettek, ahol 1567-ben 915, 1579-ben 682 juhot számoltak össze.15 7 Áttekintve mármost a szandzsák-összeírásoknak a juhtartásra vonatkozó főbb helyi számadatait a Fehér- és a Fekete-Körös vidékén, összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a csapómesterség gyapjúellátását mind a négy megszemlélt telephelyen biztosítani lehetett a közvetlen helyszínen, vagy a közeli környékről. Ami persze nem jelenti azt, hogy Békés és Zaránd távolabbi részeinek juhtenyésztését ebből a szempontból teljesen figyelmen kívül hagyhatjuk. Áll ez különösen arra a Gyulától délnyugatra eső körzetre, amely a török igazgatási szervezetben a zarándi és békési náhije között oszlott meg. Az itt fekvő falvak 150 GySz 174-175, 193-196, 199-203, 215-216, 235-236, 239-240. 151 GySz 162-163. 152 GySz 331, 333-334, 336, 342, 354-356. 153 GySz 309-311, 318-320, 384-386. 154 Gy Sz 337, 379. 155 GySz 62, 306, 359, 382-383. — Tamáshidán hídvámot is szedtek, az erdőhegyivel azonos összegben. 156 GySz 60-61, 66-67, 329-330, 346-348. 157 GySz 67-73.
