Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 797 Hogy az első, 1489-ben kiadott szabadalomlevél a budai szabók céhének szólt, nem lehet kétséges. Vitatható viszont az a közkeletű nézet, amely a másodikat, a Brandenburgi György által 1516-ban szignáltat, ugyancsak a budai szabómestereknek tulajdonítja. Milyen alapon kerülhetett a budai szabók céhlevele megújításra Brandenburgi György elé? Esetleg azon az alapon, hogy az őrgróf, mint a király unokaöccse, gyakran fordult meg a budai udvarban, és mint a trónörökösnek, majd az ifjú Lajos királynak egyik nevelője,2 5 esetenként a királyi tanácsban, illetve kormányzati intézkedésekben is részt vett.2 6 Közvetlenebb köze lehetett azonban a gyulai mesteremberek dolgához, hiszen már jó hat éve — 1510 óta — földesura volt a gyulai uradalomnak, és ennek ügyeiben nemegyszer Budáról küldte rendelkezéseit.2 7 Az a második kiváltságlevél tehát, amelyre a váradiak vagy egy évszázaddal később hivatkoztak, Budán kelt ugyan 1516-ban, de vélhetőleg nem Budára, hanem Gyulára vonatkozott: a gyulai szabómesterek első céhlevele lehetett, amelyet (mint sok más helyen és esetben történt) a földesuruk hagyott jóvá.2 8 Ezt az 1516. évi kiadmányt vehették azután elő, s bővítették ki — nyilván a gyakorlat megkívánta további pontokkal — a gyulai szabók, amikor 1543-ban immár nem a földesúr (akkor Patócsi Ferenc),29 hanem városuk bírája, Farkas Bálint elé terjesztették céhszabályzatukat. S amint a gyulaiak 1543-ban, úgy járhattak el a váradiak is 1614-ben. A mintának és hivatkozási alapnak tekintett három korábbi szabadalomlevélből átvett cikkelyeket úgy szerkesztették egybe és egészítették ki, ahogyan az azóta eltelt évek tapasztalatai és sajátos helyi körülményeik diktálták. A magunk részéről tehát, amikor a gyulai szabók első szabadalmát az eddig vélt időpontnál jó negyedszázaddal előbbre, 1516-ra datáljuk,3 0 ugyanakkor óvakodunk attól, hogy 1543. évi (második) céhlevelüket a nagyváradi szabók 1614-ből fennmaradt szabályzatával szövegszerűen azonosnak tekintsük,3 1 és az utóbbiban olvasható rész-25 Fraknói Vilmos: Brandenburgi György, П. Lajos nevelője. Budapesti Szemle XXXVI (1883) 337-356; Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490-1516). Bp., 1913. 43, 53; II. Lajos udvara (1516-1526). Bp., 1917. 20-21, 101, 106, 116; Iványi Béla: München levéltárai magyar szempontból. Levéltári Közlemények XII (1934) 57-60. 26 Lásd pl. egy birtokadományozásról szóló királyi oklevél (Buda, 1517. március 26.) végén: „relatio illustrissimi principis domini Georgii marchionis Brandenburgensis": Géresi Kálmán: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára [= Károlyi-okit.] III. Bp., 1885. 98-99. 27 Budán kelt 1511. július 13-án Brandenburgi Györgynek az az irata, amely Mátyás gyulai plébánost megerősítette javadalmaiban: GyO 60-61. — Szintén Budáról intézett levelet 1515. január 12-én Dudics János gyulai alvárnagyhoz, amelyben annak gyulai házát mentesítette minden kötelezettség alól: GyO 62-63; stb. 28 Hadd emlékeztessünk csupán a debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalmára, amelyet a város földesurai: Monaki Sándor és Debreceni László bocsátottak ki 1398-ban, majd Dámján fia Lőrinc debreceni bíró erősített meg 1440-ben. Lásd erről a 2. jegyzetben idézett Századok-cikkünket, különösen 67-69. 29 Lásd alább az 55. jegyzetet. 30 Az időpontot illetően megjegyezzük, hogy a szegedi szabó- (és varga-) céh szabadalomlevele még korábban kelt: Deák Ferenc (Franciscus Litteratus), Szeged város bírája és esküdtjei adták ki 1507. november 2-án. A budai káptalan pedig ennek a szövegét írta át Zenta mezőváros szabó- (és varga-) céhe számára 1513. május 15-én: Knauz Nándor. A budai káptalan regestái 1148-1649. Magyar Történelmi Tár [=MTT] XII (Pest, 1863) 78-79. 31 Scherer Ferenc „A gyulai szabók céhszabályzata 1543-ból" címmel idézte, tévesen, Komáromy András forrásközleményét: 93. — Ezt a címet átvette Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI. században. Agrártörténeti Szemle [=AtSz] IX (1967) 436.
