Századok – 1998

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793

794 PACH ZSIGMOND PÁL Abba az évtizedes viszálykodásba, amelyet a Maróthiak a megye másik nagybirtokú családjával, az Abrahámfi (Abránfy) famíliával7

folytattak, a gyulaiak is belekeveredtek. A legsúlyosabb erőszaktétel 1468. november végén esett meg, amikor a gyulai várnagyok, Maróthi Mátyus földesuruk utasítására, valóságos hadjáratba vezették az uradalom csaknem 130, név szerint följegyzett jobbágyát (több mint negyvenet Gyuláról, majd' harmincat Békésből, a többit más helységekből) a rivális Abrahámfi Tamás Kétsopron nevű possessioja ellen, amelynek a házait kifosztották, csordáit elhajtották.8 A hatalmaskodásban részt vevő gyulaiak között a Kovács, Szűcs, Szíjgyártó, Ijgyártó СArcupar), Ötvös és Kalmár, a békésieknél a Szabó, Varga, Molnár és Kalmár családnevek feltűnése a mezőgazdálkodás mellett iparos és kereskedő foglalkozást is folytatókra vall;9 az egyik gyulai lakos Nyírő Miklós neve, egy valamivel korábbi hatalmaskodási esetben pedig a simándi Csapó (Chapo) Mátyásé a posztókészítéssel kapcsolatos mesterségek megjelenéséről is tanúskodik.1

0

További bizonyságul szolgál az a negyedszázaddal későbbi oklevél (1493), amely a várnagyuk parancsára egy bihari községben tettlegeskedő gyulai lakosok között nemcsak Ötvös, Varga, Szabó, Szíjgyártó és Kalmár nevűeket jegyzett fel, hanem egy-egy Gubást és Nyírőt is megnevezett.1

1 A gyulaiak iparkodását-kereskedését nyilván elősegítette, hogy időközben Mátyás király — aki a Maróthiak kihalta után az uradalmat néhány évig magának tartotta — a mezőváros lakóit saját áruik után mindennemű királyi és földesúri vám alól 1476-ban országszerte fölmentette;1

2

Corvin János herceg pedig, aki utóbb atyja adományából az uradalom birtokosa lett,1

3

védelmezni és kedvezményezni igyekezett őket a várnagy és a tiszttartók túlkapásaival szemben. 1496. évi kiváltságlevele többek között előírta, hogy a gyulai vásárokat csak a város bírája és esküdtjei, s ne a várbeli officiáüsok felügyeljék; hogy az utóbbiak ne dolgoztathassanak ingyen semmilyen iparost sem (artifices, cuiusquegeneris seu artis existant), hanem illendő árat fizessenek készítményeikért; s ne akadályozhassák meg, hogy bármely szakmájú iparoslegény ( famulus, cuiusvis artis existât) a városba költözzék, és ott mesterségét a város szokása szerint (iuxta consuetudinem oppidi) gyakorolja.14 7 ВО I. 20-23; 31-33. 8 A jobbágynévsort Mátyás király 1469. március 6-i oklevele tartalmazza, amelyben az aradi káptalant Abrahámfi Tamás részletesen előadott panaszának kivizsgálására utasította: GyO 18-21. 9 Nemcsak mezővárosokból, hanem falvakból jött jobbágyok között is akadtak olyanok, akiknek a vezetékneve iparos mesterséget jelentett. Szénás községből három Szabó, Veresegyházáról és Fábiánsebestyénről egy-egy Kovács vett részt a kétsoproni „kalandban". Az utóbbi helységből Csap (Chap) Benedek és Lukács nevét is följegyezték, ami esetleg elírás Csapó helyett; lásd alább a 63. jegyzetet. 10

Pálóczi László országbíró 1469. március eleji oklevele (többek között) Csapó, Szabó, Varga és Kalmár nevű simándi, valamint Szabó, Kovács, Varga, Molnár és Kalmár nevezetű békési jobbágyok részvételét említette egy olyan korábbi (1467. májusi) hatalmaskodásban, amelyet szintén Maróthi Mátyus kezdeményezett Abrahámfi Tamás kárára, Gerla és Gerendás községekben: ВО I. 80-84; vö. ВО II. 82-84. 11

II. Ulászló 1493. szeptember 10-i oklevele: GYO 28-29. — A gubás (gubacsapó) és a szűrcsapó mesterségről, mint rokon, de elkülönült szakmákról, a 2. jegyzetben hivatkozott Századok-cikkünkben írtunk, különösen 65-66. és 89. 12

Mátyás 1476. június 20-i oklevele a gyulaiak vámmentességéről: GyO 22-23. 13

A Corvin Jánosnak szóló adománylevél (1482. április 9.): GyO 24-25; vö. ВО II. 111. 14

Corvin János kiváltságlevele Gyula városának (1496. november 24.): GyO 31-33. — Vó. Nagy Imre et al.: Hazai Okmánytár II. Győr, 1865. 374.